Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

telmezést nem csorbító - lehetőnek és szükségesnek tartottam, mert egyrészt: helytörténeti kutatók, a községük múltja iránt önmaguk teljesebb emberré tétele okán érdeklődők számára megkönnyítettem az archaikus szöveg megértését, értelmezését; másrészt: nem érzem általuk c

sorbi

tottnak a tudományosság kritériumát sem, mert a közölt szövegek nem egy kéztől valók. Olykor egy-egy község Investigatióján belül is gazdát cserélt a toll, az pedig elég gyakori, hogy ugyanannak a községnek a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárban megtalálható két példányos vallomását két különböző kéz rögzítette. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a vallomásokat sem egy embertől "vették ki" az összeíró biztosok. Volt ahol az egész községet maguk elé idézték, de a földesurakat a falu bíráját, az esküdteket, több esetben két-három közönséges lakost mindenütt. Kollektív munka eredménye tehát minden egyes dokumentum tartalmilag és formailag is. Ilyen esetben a betű- és ékezethü közlés szigora alól talán ma már menti a történelemmel foglalkozó kutatót az is, hogy napjaink technikai felkészültsége mellett - szerox, fénymásolat, mikrofilm - akár a nyelvészet, akár más szaktudomány művelői, akiknek leginkább szükségük lehet a korabeli helyesírás, betűforma és más jellegzetességek tanulmányozására, könnyen hozzáférhetnek az eredetivel azonos értékű másolatokhoz. A tartalmi hűséget és az archaizmust őrző forrásközlés azonban a történettudomány és néprajz szaktudósai mellett szélesebb közönséget is érdekelhet, hitem szerint érdekel is. Talán megbocsátható, hogy rájuk is gondoltam a forráskiadvány öszszeállí tásakor .