Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

Ellemben penig ezen következendő fogyatkozásai vannak ezen helységnek és határjának: 1/ Mikor az árvíz az réteken sokáig hever, akkoron az marha tartásra alkalmatlan szénát nem kaszálhatnak. 2/ Két őkrőn az határának semminémő részében nem lehet szántani. 3/ Amidőn az hegyallyai vásárokra szükségekre nézve járnak-kelnek, akkoron Tokajnál nagy vámot kényszerétetnek fizetni az hídért, még penig árvíznek idein az rakamazi töltésekre nézve kécerest. 4/ Minthogy az helységben csak egy szárazmalom vagyon, a szomszéd meg írt vízimalmok penig csak a Tiszának apadásakor forganak, olykor őrőltetés véget az Hernádra négy, s őt mérföldnyire kéntelenéttétnek járni, még penig az tokai meg írt vám fizetéssel. 5/ Királyi dézmával terheltetnek ezen helység lakossai. 6/ Kender és len ásztató vizek nem éppen alkalmatosak az határban, melyért nagyobb részint az szomszéd határokban ásztatnak. 7/ Hoszas de keskeny lévén az határjok, mivel az Tisza csak az határnak felső végin foly el, ki őblőzőtt vizeivel együtt, itatásnak kedvéért, az legelő mezejeknek és határoknak első részéről is, alkalmatlansággal távoly kelletik hajtogatni marhájokat. 8/ Túl lévén az Tiszán mind kaszállójok, mind erdejek, haza szállétássa szénájoknak, fájóknak alkalmatlansággal essik, és ha az lágy telek mia meg nem fagynak az vizek, némely helyeken oda is marad az szénájok.