Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

lő mezeje még eddig annyira való volt, hogy vidéki határokra azokkal nem szorultak. 5/ Az falu körül elegendő vizek, az pusztán pedig szükségekre marháiknak alkalmatos kúttyaik vágynak. 6/ Midőn nagy szárasság nincsen, az lakosoknak káposztája, és némelyeknek szükségekre kívántató vetemények teremnek bent az helységben. 7/ Az hegyallyai szőllő hegyekre, minden munkára némely része az lakosoknak szokott járni, az holott szükségeknek pótolására mindenkor kész pénzt szerezhetnek. 8/ Közönségesen az communitásnak egyéb benefitiuma nincsen, hanem minthogy ember emlékezetitül fogvást kész pénzt fizettek az haszon vételért, azon okból mennyi esett egy-egy gazdának fizetni való taxája, annyi főidet osztottak. Az helység számára pedig minden taxa fizetés nélkül fent hattak az három járásban 140 kila alá való főidet és 100 ember vágó rétet . 9/ Mikor nagy szárazság nincsen, kender és len asztato vizek határjokban elegendő vagyon. 10/ Az Hernádon lévő vízimalmokban szoktak járni őrleni, melyek három és négy mérföldnyire esnek, bent pedig az helységben hat szárazmalom vagyon. 11/ Ezen helységnek lakosi, minthogy szikek vágynak határjokon, marhájokat sózni nem szokták. 12/ Mind házak fedésére, mind ellenben az fának nem léte miatt, tüzelésre kívántató nádjok bövségesen vagyon határjokban . Kárai :