Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)

1/ Panaszollyák ellenben az lakosok, hogy mindaz három járásbeli főldjök igen székesek, és tetemes sok helyeken anynyira fenekesek, hogy ottan lévő vetéseket az esső víz meg állapodván rajtok, tellyességgel meg emésztik, hogy hasznát éppen nem vehetik. 2/ Hogy az lakosoknak számához képest az kaszállók kevesek, és más határokra kénteleníttétnek menni, magoknak kaszállásra való füvet szerzeni. 3/ Noha az hegyallyai városokon alkalmatos helyek légyen el adására javoknak, abban mindazáltal fogyatkozást szenyvednek, hogy a Tiszán való által költözésekért, és viszsza jövetelekért is, főképpen árvíz idején, nagy vámot kelletik fizetniek . 4/ Sem tűzi, sem épületre való fájok nem lévén, ebbéli szükségeket kész pénzel pótollyak. 5/ Nem lévén közel hozzájok vízimalmok, midőn az Hernádra járnak őrleni, az Tiszán való által menetelekért és jövetelekért rév pénzt kel fizetniek. V. Ezen helységben az telekeknek minéműsége soha sem lévén meg határozva, az földek sem osztattak telek után, hanem az gazdáknak tehetsége és értéke szerint kinek tőbb, kinek kevesebb adódott, ugyanazért ezen meg esketett személyek nem tudják bizonyosan meg mondani, hanem az személy szerint lejendö conscriptióbúl bővebben ki fog tetszeni. Sarjút pedig az réttyeken soha sem kaszálhatnak. VI. Ember emlékezetitűl fogvást az helység lakosai semmi féle robbotot nem szolgáltak, hanem pénzül fizettek. VIII. Valamint az felsőbb punctumokban meg vagyon írva, ezen