Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - Műfordításai (Vándor éji dala, A föld szétosztása, A rémkirály, VIII. ecloga, a Tranoszciuszból, Pazar Zoltánhoz)

Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! Mint ez agyag kövesül s a miként e viaszdarab olvad Egy tűzben: Daphnis.t ugyanígy hajlítsa szerelmem. Szórjad az árpadarát, gyújtsad meg a gyenge borostyánt, Daphinsomért égek, hamvadj te ki benne, borostyán. Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! Oly epedő szerelem szálljon Daphnis kebelébe, Mint ha üsző, erdőn-berken kergetve bikáját, Elfáradva pihen le patak partjára, a nádba, Mit se törődve szegényke a késő éj hidegével: Ügy lássam Daphnist s ne legyen gondom se bajára. Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! Ezt a ruhát nekem ő maga vette, a hűtelen, egykor; Ó kedves zálog te: eláslak-emitt küszöbömnél, Föld kebelén a helyed; Daphnist te kötöd le szívemhez. Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! E füveket s Pontus partján gyűjtött eme mérget (Ott terem a legtöbb) nékem Moeris maga adta. Láttam elég gyakran, Moeris hogy lett eme szertől Farkassá erdők mélyén, lelket, hogy idézett Sír fenekérül elő s termést más tájra hogyan vitt. Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! Vidd a hamut kifelé, Amaryllis, szórd a patakba Hátrafelé, ne tekints ám vissza: ez úton igézem Daphnisomat, ki nem ad semmit sem egekre, varázsra. Hozd el a városból, te varázsige, hozd haza Daphnist! Nézd: lobogó lángot fog az oltár, szinte magától, A hamuból, a mit ott hagytam. Vajh lenne javamra! Hát csakugyan sikerülne? Hylax ugat a kapufélnél... Higyjem-e ezt, avagy őt ma csak úgy álmodja szerelmem? Szűnj meg, szűnj bűvölés: hazajött, itt van maga Daphnis! Tudomásom szerint ő volt az egyetlen, vagy legalábbis az első, aki Vergiliusnak - szavaival élve: „Róma legméltóbb dalos álmodójának" - összes fennmaradt művét magyarra ültette. Nem volt véletlen fokozott vonzódása Horatiushoz és Vergiliushoz, hiszen az ő írásaikból sugárzó embereszmény, humánum és méltóság igen közel állt egyéni-