Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A hétköznapi örömök (Szalonnasütés, Gőzfürdő, A halásztanyán)

Sokszínű egyéniségének egyik, évei multával szelíden erősödő vonásaként epikureus is volt bizony ő, hiszen számára is erkölcsi kritériummá vált az érzékelés, s boldogságot talált a nyugalommal párosuló gyönyörben. A lelkével hosszú időszakokon át fegyverszünetben élő testének örömei nem/nemcsak pihentető ellenpontokkal ajándékozták meg a többnyire emelkedett, patetikus tudatállapotú költőt, de parányi noteszeiben akadt néhány fehér lap az efféle élvezetek poézisének megverselése számára is. Most három verséből kínálunk részleteket. Az elsőnek színhelye Lenke leányáék Kemecse község melletti tanyája, ahol nyaranta sok szép pihenőnapot töltött. Szalonnasütés 0 te szerencsétlen nagyvárosi kákabélű nép! Pompásan terített pazar asztalnál fanyalogva És étvágytalanul nézvén mindig tele tálba: Nem tudhatjátok ti, mit élvez a gazda a pusztán, S azt se, hogy érzi magát, aki hozzá megy ki, a vendég. Kis fáradsággal zsíros lakomát kap, amelynek Kellemes emlékét jó íze legyezgeti benne! Izzik már a parázs, sorban leülünk a helyünkre, Lassan forgatjuk mellette, fölötte a nyársat, S a csepegő zsírt úgy hullatjuk alá a kenyérre, Hogy mennél kevesebb zsákmánya lehessen a tűznek. Hogyha nem óvatosan s gonddal jársz el, vagy a szomszéd Kontárságából zsírcsepp freccseni a kezedre: Férfiasan tűrd el s nyalogasd: tied az, nem a másé! Áhítatos gonddal, megfontoltan cselekedjünk. Legfeljebb sikerült élccel könnyítsük a munkánk: Nézzen előre szemünk! Lehet oldalvást is olyankor, Hogyha helyes, takaros hölgyet hoz élőnkbe szerencsénk.