Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A hétköznapi örömök (Szalonnasütés, Gőzfürdő, A halásztanyán)

Lassan, tempósan, türelemmel a végire érünk. Akkor lesz helye majd fáradságunkra pihennünk S módosan élveznünk a verejték drága gyümölcsét: Hogyha a tűz parazsát végig-bizseregte szalonnánk, Szélei rózsásak, s az egész darab úgy mosolyog ránk, Hogy remek illattal meg-megcsiklandja az ínyünk. Jaj, ha elégeted azt, vagy félnyersen hagyod abba: Semmit sem használsz vele sem másnak se magadnak! Aki ügyes, mester-címet visel; aki ügyetlen, vagy kél balkezes az, vagy a sütnivalója hiányos. A zsírtól átjárt kenyeret sózzuk meg azonban S finoman érintsük gyöngéd fokhagyma-gerezddel, Mert hagyományszerüen csakis így adjuk meg a módját. Ezt a remek pecsenyét a parázs mellett falatozva, Majd a kulacs fenekét keresőn az egekre tekintve Oly lakomát kaptunk, aminél a király se különbet! A régi rómaiak kedvteléseiről olvasva kapta az indíttatást? Nem tudjuk, de tény, hogy a gőzfürdő-látogatás szertartásának élvezése céljából a legzordabb hidegben és a legínségesebb időkben is rendszeresen elzarándokolt Nyíregyházának ebbe a kor- és sorstársai által is igen kedvelt intézményébe. Gőzfürdő Kétezer esztendő moha sárgul a római thermán, Kétezer esztendő foga rágja, ledönti, megőrli Szétmálló falait, de az emlékét ki nem irtja: Minden idők minden viharán diadalmas az eszme !