Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A költészetről ([Ars poetica mea] Öreg szántó, Senki Pál, Indulás, Tóparton)

Te nem felelsz... s mi felzokogva Állunk a gyászos ágy felett, S reáborultunk vánkosodra: Egy szép életnek vége lett... Azóta lelkem nem pihent meg Sok szenvedésem éjjelén, S panasszal mondom édesemnek: Miért te és miért nem én? ! A KÖLTÉSZETRŐL szóló versei életművének fontos részét képezik. Ezek közül a legátfogóbb az 1930-ban - a Franklin Társulat kiadásában - kötetként megjelent Ars poetica mea, amelyben egységbe foglalja erkölcsi és esztétikai értékrendszerét, és szerényen, de öntudatosan helyezi el magát a Parnasszuson. Bár éppen ebben a verses esszében inti olvasóját Vietórisz, hogy „egész helyett a csonka részlet / tökéletesség nem lehet", a terjedelmi korlátok miatt ismét csak szemelgethetünk: ARS POETICA MEA - KÖLTÉSZETEM Megfogni, ami láthatatlan, Megkötni, ami illanó, Hogy véle minden pillanatban Álomba ringjon a való; Érezni, amit lélek alkot, Ha szomjuvágya égbe tört, S hogy vív anyaggal néma harcot, Amíg az eszme testet ölt: Hadd zengjen ihlet, eszme, ének