Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A költészetről ([Ars poetica mea] Öreg szántó, Senki Pál, Indulás, Tóparton)

A szent költészet istenének; Kristályba öntött gondolat, Nevedre ajzom lantomat! Homeros büszke daliáit, Shakespeare-nek örök hőseit Elérni lelkem vágyva-vágyik, De hajh, e múzsa nem segit ! Költészetemben dalba olvad Az érzelem s a bölcselet; Boldogtalan, ha nem dalolhat, S boldog, ha olykor jót tehet. Halkhangujiárfa lelke mélye, Van könnye, lángja, szenvedélye; S ha öntüzében hamvad el, Feltámad és új dalra kel ! A múzsa kelyhét végig inni, S élvezni is, míg célra jut: Az fogja csak, ki benne hinni, S remélni és szeretni tud. Ha szíve megtelt érzelemmel, Hogy meghatollnak mondanám: Költői lélek minden ember A lelkesültség mámorán. De több a költő lángolása: Nagy lelke megnyilatkozása; Mert amit érez, tudja is. S amit tud, azt dalolja is. A lírikusnak műhelyében Mester, legény s inas csak egy: Tervezve gyúr, fest egyszemélyben,