Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A családról (Fiam bölcsője előtt, Szász Károlyhoz, Lázas álmok, Távolba, És vége lett)

Az utolsó, a kiheverhetetlen csapás hitvesének, Somogyi Lenkének - aki öt 6 gyermekkel ajándékozta meg, aki csaknem 60 éven át volt szerető és szeretett társa, múzsája, támasza - elvesztése volt. 15 hónapra rá Vietórisz József is utána ment, de addig még szorgosan folytatta a Biblia kiválasztott részeinek magyaros strófákba öntését; és többek között megírt, legépelt, s "Az én gyászom" címmel ellátva összefűzött egy tucat emlékező-elsirató verset. Ezek egyike: És vége lett És vége lett a küzdelemnek, A megfáradt test megpihent, Nincs benne lélek, nincs lehellet, Csak mozdulatlan, síri csend. S e néma csend, mint jajkiáltás Vonaglik végig szívemen: Rám nem jöhet már istenáldás, Ha őt is el kell vesztenem. Nem, nem lehet, hogy ez te volnál, És mégsem érzed csókomat; Több lenne minden fájdalomnál Siratni boldogságomat; Kezed hideg bár, homlokodnak Verejték-cseppje harmatoz, S a szív, ha még fel-feldoboghat, Egy pillanatra visszahoz. S mégsem lehet, hogy visszafordulj: Eljött az órád, menni kell! És míg szememnek könnye csordul, Hű lelked messze tűnik el; Vagy itt maradsz még láthatatlan, Hogy búcsú nélkül el ne menj, S áldást rebegve árnyalakban Lebegsz körültünk? Szólj, felelj !