Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A családról (Fiam bölcsője előtt, Szász Károlyhoz, Lázas álmok, Távolba, És vége lett)

Mi úgy egymáshoz tartozunk, Hogy könnyeinkkel áldozunk, Akár örömhöz érkezünk, Akár keservre ébredünk, Mert könnyeink, mint gyöngyszemek, Szivünk mélyébe pergenek. E szívbe zárt könny nem panasz: A hála szent fohásza az, Hogy bármikép, de élhetünk, S egymásra emlékezhetünk. Lelkünk e hitnek szárnyain Visz át az élet gondjain. Magányban, csendes alkonyon, Ha ránk gondoltok olykoron, S imánk hozzátok lendített Halk lebbenését érzitek: Ne bántson fájó gondolat, Mert a mi lelkünk simogat. Az Úr maradjon véletek, S vezesse minden léptetek; Mi már csak áldást'mondhatunk, De nyitva tartjuk kis-kapunk, S az lesz a legszebb ünnepünk, Ha itthon üdvözölhetünk. Az ősi fészek roskadoz, De tiszta szívet visszahoz; S a várva váró dédszül ők, A többiekhez készülők Vég-vallomása: Istenem, Szeretjük egymást végtelen!