Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)
Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A családról (Fiam bölcsője előtt, Szász Károlyhoz, Lázas álmok, Távolba, És vége lett)
Mily jó világ ez: im veled vagyok, Nézlek, karomra veszlek boldogul, S míg messze-messze hord a képzelet, Könny hull szememből, szívem elfogul: Lesz-é erőm majd baj s veszély között Vezetni lépted könnyen, biztosan?! Fog-é kis ajkad egykor áldani? ... Légy jobb apádnál, édes kis fiam! Isten hozott hát, édes kis fiam, Arany virágunk: nénikéd után! Boldog reménnyel nézem arcotok, Picinyke bimbók áldott rózsafán; Felnősz, remélni fogsz és küzdeni, Visz sorsod el, ki tudja, hogy hova, Magasbbra juthatsz, s többre, mint apád, De boldogabb már nem lehetsz soha! Szász Károlyhoz írt hexameteres levelében ezt olvashatjuk: .. .a család békéje az egy, ami éltet. Csendesen megemlítem, hogy ezt a békét nem egyszer csak a családfő szelíd patríciusi tekintélye és az asszonyok lankadatlan feszültségoldó buzgólkodása tartotta fenn, hiszen a legkülönbözőbb világnézetű, heves fiúk és vők ülték körül ünnepnapokon a nagy asztalt. Versei belerázkódtak, ha valakitől örökre búcsúzni kellett. Az első csapás a legkisebb, hosszan-súlyosan beteg fiú elvesztése volt. Hallgassuk meg a haldokló végszavát:
