Vietórisz József: Breviárium - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 6. (Nyíregyháza, 2004)

Vietórisz József költészetének főbb vonulatai és néhány gyöngyszeme (Sziávik Ferenc) - A szülőföldről ("Akácvirág, Ének a Nyírségről, Örök Láng, Szeptember)

Hinnünk kell, hiszen úgy mondják, hogy felszabadultunk, Künn van a gondokozó, benn van a gondviselő; Ránk szabadult minden súlyával a drága szabadság, Kézszorítása bilincs, lábtopogása halál. Mert embertelenül bántunk önnönfeleinkkel, Most istentelenül bánik a sors mivelünk; Emberek, érzitek-é, hogy nem bottal ver az Isten? És belerendül az ég és belepusztul a föld! Mivel ismertem mélységes humanizmusát s a keresztény szeretetparanccsal jól megférő, sőt azzal egybefonódott szabadelvűségét, aligha tévedek, ha azt hiszem, hogy az utolsó versszak első fele azt a - személy szerint ártatlanként, de magára is önként kiterjesztett - szégyent fejezi ki, amely zsidó honfitársaink halálba-közvetítése okán a nemzetjobbjainak lelkére nehezült. A SZÜLŐFÖLDRŐL szóló verseiben a homokhoz illő szerénység ötvöződik a nyíri táj sajátos szépsége által keltett lelkesedéssel, annak avatott láttatásával. Vissza-visszatérő témája a szabolcsi homok megkötője s májusonként ékessége, az akác. Akácvirág Van szebb virág is, kedvesebb is, Ezernyi bimbó minden ágon: Szeretni mégis tégedet szeretlek, Fehér akácvirágom.