Nagy Ferenc: Rétközi anekdoták - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 5. (Nyíregyháza, 2004)

lódnak, változnak. Nem pontosan úgy ismertek a közösségben, ahogyan azokat lejegyeztem. A változások, a kiegészítések természetesen nem a történet lényegét érinti. Sőt a mesélő, az adomázó szándéka az, hogy még csattanósabb, még érdekesebb legyen.

3 Anekdotáim, tréfás történeteim többsége szülővárosomból (1993 előtt község) Ibrányból származik. Ez természetesen nem véletlen, hiszen az anekdoták gyűjtése akkor lehet igazán sikeres, ha az ember együtt él azokkal, akik között az anekdota, a szólás született. Ismeri a történtek helyszíneit, szereplőit, ismeri azokat az élethelyzeteket, amelyekről családi, baráti, munkahelyi közösségekben a helyiek beszélnek. A lokális anekdoták, szólások nem tanító célzattal születnek, szándékuk csupán a szórakoztatás, a nevettetés, a közösségi összejövetelek színesítése. Minden közösségben akad egy jóbeszédű, a történeteket kiszínezni tudó, adomázó ember, akit a többiek szájtátva hallgatnak, akinek úgy jár az agya, hogy mindenről eszébe jut valami történet, szólás, vagy vicc. * * * Az anekdoták, tréfás történetek gyűjtését az 1970-es években kezdtem. Történelem szakos szakfelügyelő voltam az egykori Nyíregyházi járásban és hetente három alkalommal különböző települések iskoláiban órákat látogattam. A szakfelügyelői munka mellett jutott idő a beszélgetésre, társalgásra is. Szóba kerültek az adott település híres emberei, híres történetei. Gyakran előfordult, hogy csak egy furcsa szólás, egy érdekes mondat utalt arra, hogy mögötte lappang maga a történet, ami a mesélőnek persze evidens volt, az idegen számára azonban eredendően új. Bár minden egyes anekdota konkrét személyhez, személyekhez kötött volt, mégis tartalmazott mindig valami általános érvényű megállapítást, a konkrét 3 Dr. Újvári Zoltán: Szólások és közmondások nagy könyve (3000 szólás és közmondás magyarázattal) Debrecen, é.n. 11. oldal.