Fekete Zoltán: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei éremgyűjtők éremkiadásának története - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 4. (Nyíregyháza, 2002)
Bevezetés
Az Egyesület a gyűjtésre helyezte a hangsúlyt. A MÉE alapszabálya kimondja, hogy: „a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete alapvető célja numizmatikai magángyűjtemények létrehozásának támogatása, ezek révén a nemzeti érték megmentése, közkinccsé tétele. Az egyesület céljai elérése, illetve feladatai megvalósítása érdekében rendszeres éremcsere közvetítésekkel, árverések rendezésével segíti a gyűjtőtevékenységet. A numizmatikai ismeretek terjesztése érdekében előadásokat, kiállításokat és vándorgyűléseket szervez, emlékérmeket veret és ad ki." Az Egyesület megyei szervezeteket hozott létre. Az Alapszabály 16. § (3) bek. kimondja, hogy: „A megyei szervezet nem önálló jogi személy." A MÉE Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezete jogelődjének, a Budapesti Eremgyüjtők Egyesülete (BEE) Nyíregyházi Csoportja tekinthető. Megalakulásáról, működéséről írott emléket nem találtam. Ismereteim szerint Leskó Gyula, Dorogi László és Nagy Ferenc 1972-ben alapította meg a csoportot. A Nyíregyházi Csoport - a MÉE Alapszabályának megalkotása után -, mint Szabolcs-Szatmár megyei szervezet folytatta munkáját. Kialakította saját szervezetét, melynek első vezetője Leskó Gyula volt 1984-ben történt haláláig. A taglétszámában megnövekedett szervezet elnökévé ekkor dr. Nóvák Istvánt (1984-1993), titkárává Kovács Józsefet (1984-1988) választotta meg. A szervezet jelenlegi elnöke dr. Fekete Zoltán (1993-tól), titkára Dorogi László (1988-tól). Nem tekintem feladatomnak a MÉE történetének megírását, de működésének körülményei olyannyira meghatározóak, mint maga az éremkiadás ténye. Az éremgyűjtők helyzetét az állam igyekezett a lehető „legjobban" szabályozni. Egy kívülálló azt hiheti, hogy egy gyűjtő azt gyűjt, amit akar, amihez kedve, pénze van. Nos ez nem egészen így volt. Az Értesítő (a MÉE központi kiadványa) 1979. évi I. számának 2. oldalán ismertették a Magyar Nemzeti Banknak a Modern pénzek gyűjtésével kapcsolatos, 1977. április 15-i levelét, amelyet a Magyar Éremgyűjtők Egyesületéhez intézett. Ebben útmutatást adtak a gyűjtőknek a kötelező bejelentések elkészítéséhez. Azért közölték ismételten az MNB rendelkezését, mert ez - úgymond - a gyűjtők „érdekeit" szolgálta. „A bejelentés elmulasztása hátrányos helyzetet teremt az érintett gyűjtőre egyrészt a devizagazdálkodás, másrészt az egyesületi tagság, illetve juttatások szempontjából. A bejelentéseket célszerű írógéppel vagy jól olvasható kézírással, legalább 3 példányban elkészíteni. A bejelentés eredeti és 1 másolati példányát a Magyar Éremgyűjtők Egyesületéhez kell postán, legkésőbb 1979. június 20-ig megküldeni. (A harmadik példány a bejelentést tevő gyűjtőnél marad.)"
