Fekete Zoltán: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei éremgyűjtők éremkiadásának története - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 4. (Nyíregyháza, 2002)
Bevezetés
BEVEZETÉS „ Titusz Líviusz szerint az a helyes szolgálat, ha az ember egyszerűen és szenvtelenül följegyzi az utókor számára azt, ami fontosat vagy érdekeset a saját korában a maga szemével látott. Hogy ezt a picike személyes tapasztalatot az utókor írója vagy bölcse hova teszi, az az ö dolga. " Molnár Ferenc. Az Est Hármaskönyve. 1925. Sokáig általános felfogás volt a régi pénz gyűjtéséről az, hogy csupán királyok, arisztokraták, nemesek - egyszóval gazdagok - kedvtelése lehet. Kétségtelenül költséges időtöltés, ám az alábbiakban kiderül, hogy mindenki gazdagnak érezheti magát, ha egy kicsit mélyebben elmerül a numizmatika körébe tartozó tárgyak gyűjtésében. Az idővel ugyanis a pénzek, érmék, valamint a kitüntetések, jelvények stb. történeti szerepe kapott megérdemelt hangsúlyt. A tárgyak sokoldalú vizsgálata elengedhetetlen a történelemtudomány számára. Bizonyos, hogy a magángyűjtemények voltak az elsők, az írásos emlékek zöme a múlt század közepétől mégis az iskolákban gyarapított gyűjteményekről szól. Az éremgyűjtés célja ott nyilvánvaló volt: az oktatásban szemléltetésre leghatásosabb az eredeti tárgy. A történelem tárgyi emlékei mindig közel állnak az emberek szívéhez. Nem csoda, hiszen a „régi szép idők" felemlegetése, hajdani szép vagy éppen gyászos események, elődök idézése mindig is ösztönzőleg hatott a mindenkori utódokra. A tárgyak kapcsán felkeltett érzelmi kötődésen túl idővel természetesen a bennük rejlő ismeretek felfedezésének az igénye is fontossá válik. Ebben a folyamatban igen fontos szerepe van a gyűjtőknek, akiknek vállalniuk kell a tudatos közművelődési feladatokat is. Magyarországon a magángyűjtemények tulajdonosai 1901-ben már társulatba tömörültek, hogy kapocs létesüljön a numizmatika elszigetelten működő kedvelői és művelői között. A Magyar Numizmatikai Társulat kezdettől fogva a kutatásra, feldolgozásra helyezte a hangsúlyt, mint a magyar numizmatika tudományos szervezete. Az éremgyűjtőket, érdemkedvelőket, az éremtan hivatásos művelőit összefogó Társulatból 1969-ben kivált a Magyar Eremgyűjtők Egyesülete (MEE). A két szervezet a lényeget tekintve ugyanannak a tevékenységnek a különböző oldalait képviseli, pontosabban ugyanannak a tevékenységnek más-más részére helyezi a hangsúlyt, de munkájuk csak együtt jelenti, jelentheti az egészet.
