Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)
Margócsy József: Régi iskola – régi diákélet Nyíregyházán
Itt említem meg, hogy gyakran írt ki az iskola pályázatokat egy-egy nagyobb, nevezetesebb művészeti, történelmi évforduló alkalmából. A mi időnkben pl. Horatius, Berzsenyi, Liszt Ferenc művészetének bemutatására. Ilyen az immár 100 évnél régebb idő óta iskolánkban kiírt Kossuth (történelmi témájú) pályázat, melyet később követett a Petőfiről elnevezett irodalmi, esztétikai témájú verseny. Ezeket jelentős díjazással alapítványok támogatták és a két világháború között is ki-kiírták. A március 15-i ünnepélyen részletesen mutatták be a pályázatokat, megbírálták, összehasonlították, és a pályadíjat az iskola kormányzótanácsának elnöke adta át. Ugyancsak pályázatot írtak ki a március 15-i ünnepi beszéd megírására: a díjazott beszédet a szerzőnek kellett-lehetett előadnia a nyilvános iskolai ünnepélyen, a díszteremben. Az elmondottakhoz említeni kell emlékeztetőül, hogy a mi diákidőnkben nem voltak ifjúsági, városi, társulati, művelődési házak, ahol a diákság esetleg élhetett volna olyan alkalmakkal, amelyek egyéni érdeklődését kielégítették volna. Ilyenek nem léteztek Nyíregyházán sem. Az iskola viszont, a mi időnkben már, Zsolnai igazgatónk idejében, világosan látta, hogy nemcsak a kötött délelőttökön kell művelni a diákokat, hanem délután is: nagyon sokféleképpen, mert a diákok érdeklődése is szerteágazó. És nem kötelezően, hanem önként jelentkezés alapján kell kezelni a diákokat és eléjük tenni a lehetőséget, az „étlapot". így, ha valakiben mozgott egy kis érdeklődés valami többlet iránt és kedve is volt egy kis lekötöttségre, alighanem megtalálta a neki legmegfelelőbb formát, működési kört. Vagyis az iskola szakmai és társadalmi közéletre nevelő lehetőségeket szervezett, kínált, és talált hozzá alkalmas és jó pedagógiai érzékű kollégákat is. Tehát nekünk már kevesebb nyűg jutott a régi szemléletű, agyonfegyelmező, csak leadó-feleltető pedagógiából, szerencsénkre, hála Istennek. Nekem különösen jó volt ez az újabb szemlélet, mert amikor már tanár is lettem (ugyanebben az iskolában), akkor már nekem nem volt harcom, összeütközésem azzal a pedagógiával, amilyet a legelső osztályokban szinte egységesen, később már csak egy-egy régibb tanerő divatjamúlt gyakorlatában tapasztalhattam diákkoromban. * * * Valamit osztályunk családjairól. VIII. osztályunk 48 tanulója közül 27-en nyíregyházi lakosok, 21-en a megye más helységeiből valók.