Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Galambos Sándor: „Jót s jól” (A jótékonyság egyes formái Nyíregyházán a dualizmus korában)

használhatók fel. A szegény gyerekek felruházását segítette a Kovács Lászlóról elnevezett, a Zucker Henrik és neje-, valamint a Leveleki Márton-alapítvány. Zsellérek, napszámosok és cselédek tanyai elemi iskolába járó gyermekeit tanszerekkel segítette a Klár Dezső-alapítvány. A Haas Etelka nevét megörökítő adomány a szegény gimnáziumi tanulók tápintézeti díjához járult hozzá. Sokan a felnőttek megélhetési gondjain szerettek volna segíteni. A felnőttek azonban — szemben a diákokkal — nem természetbeni támogatást kaptak, hanem pénzt, s nekik általában írásban kellett pályázni, míg a gyermekeknél a tanári kar döntött a helyzet ismeretében, hogy ki részesüljön az adományból. A nem iskolai szociális alapítványok közül a legenyhébb feltételeket kialakító Petrovics Gyula apátplébános és Stern Jenő bankigazgató egyaránt csak azt írták elő, hogy városi szegényeket támogassanak a kamatokból. Az összeg nagyságán kívül (100, ül. 1000 korona) csupán annyi volt a különbség a két feltételsor között, hogy az első a felekezeti különbségre való tekintet nélküli döntést hangsúlyozta, a másik pedig azt, hogy az izraeliták is arányosan kapjanak. A bőkezű adományozók közé tartozott özvegy Nikelszky Mátyásné. A férje emlékét megörökítő 1000 Ft-os alapítványával „önhibáján kívül elszegényedett s ínséget szenvedő városi polgárok, elsősorban iparosok segélyezésére" törekedett. Özvegy Zierek Edéné egy elszegényedett, nyomorban élő özvegyasszonynak vagy idősebb lánynak a megsegítését vállalta, de köztük elsőbbséget kötött ki az úrinőknek. A Nádassy Lajos nevét viselő adomány 6000 koronájának évenkénti kamataiból a városi képviselő-testület döntése alapján négy elszegényedett becsületes polgár részesülhetett egyenlő arányban. Négy nyíregyházi özvegyasszony helyzetén javított Bresel Paulina, aki 1914. évi végrendeletében 4000 koronát hagyott erre a célra. Az alapítólevél szerint a polgármester jelölhette ki az arra érdemeseket, de figyelembe kellett vennie az alapító kitételét, amely szerint a kamatok negyedrésze élete végéig özvegy Borbély Antalnét, az alapító egyik rokonának vasalónőjét illeti, külön kérvény benyújtása nélkül. A tevékenységével méltán elismerést szerzett Samassa József egri érsek a századfordulón Erzsébet királyné emlékének szentelte 10 000 koronás alapítványát, hogy ezzel segítsen nyolc Szabolcs megyei özvegyasszonynak, akik között mindig volt nyíregyházi is.