Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)
Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)
előtt. 15 Mindennapi teendői közé tartozott a kútra vízért menni, a mester és mesterné csizmáját megtisztítani, a legény keze alá készíteni a szerszámokat és anyagokat, a bőrkérget megáztatni, a műhelyt kitakarítani, ezen felül tartozott „ minden mezei munkára ki menni és hűségesen dolgozni". Pontos képet ad az inas helyzetéről, a mester kíméletlenségéről a következő nyírbátori eset: 16 Nóvák János inasának azt parancsolta, hogy vigyen két véka (kb. 40 kg) gabonát Nagy Imrének: „a gyerek ugyan mondta, hogy nem bírom én áztat el Maister Uram... a gyerek el vévén a gabonát, a melyet... Kováts Sára és Oláh Sára láttak légyen, és áztat is mondották a gyereknek, hogy megszakad míg oda viszi. " A nagy teher cipelése következtében a kisinas megbetegedett, emiatt a céh kivizsgálta az ügyet, amelynek eredményét az iratok elkallódása miatt sajnos nem ismerjük. Az engedetlen inast a céh megbüntette; a büntetést a céh korbácsával hajtották végre. A nyíregyházi szűcsök protocolluma két ilyen esetről számol be: 1826-ban Tomasovszky János inasát 12 korbácsütéssel büntették, mert a legénnyel illetlenül bánt; a másik esetben Hibián Sámuel inasát büntették meg lopásért és csavargásért. Az inasnak nemcsak a szegődtetéskor, de az inasidő letelte után, inasfelszabadításkor is fizetnie kellett a céhnek, a céh elöljáróit pedig megvendégelni, azaz vendégasztalt adni. A nagykállói szűcs céh (1671) a következőket írta elő inasfelszabadításkor: „Tartozik az Inas tizennyolcz czipóval, hét fazék étekkel, egy petsenyével, egy forint ára borral; annak utánna az Czéh... petséti alatt levelet neki tartozik adni... " xl A céh elöljáróinak élelemmel és borral való megvendégelésének szokása a céhes korszak végéig megőrződött. Az inas felszabadítása után még nem vált teljes jogú legénnyé, hanem még kb. fél évet tovább kellett dolgoznia mesterénél, ún. béresi inasságot, más néven apródbérességet szolgált. Ez Szent György-naptól 15 IX. 2. A nagykállói csizmadia inasok regulái, 1856. Ismertette Balogh István: A nagykállói csizmadia inasok regulái 1856-ból és 1875-ből. Néprajzi Közlemények, IV. 1959. 289-292. p. 16 A Báthori István Múzeum Adattára, 154-84. 25-26. 17 Uo.
