Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)

esztendőre hat forinttal egy kisniczér béllet dolmánynyal

8

, egy kisniczér béllet mentévef és egy kisniczér nadrággal. "

10 A nagykállói csizmadiák artikulusa, amely közel ugyanabban az időben keletkezett mint a szappanfőzőké, pontosan meghatározta az inas felfogadásának körülményeit is: „Minden Inas aki nem fizet a Mesternek, három esztendeig tanullyon igazán, az melly Mester pedig inast akar megfogadni az inast két hétig szegődetlen megtarthattya, annak utána nem, ha bé akarja az Inast szegődtetni, az két Céh Mestert híja házához, azok előtt szegődjék meg véle és az Mesternek az Inasnak rendit, rendtartásokat tartoznak eleibe adni. " Az inasnak járó ruházatról is rendelkeztek: két évig minden évben kap egy szőrcsuhát,

11 egy nadrágot, két-két inget és egy gatyát, egy sarut,

12 a harmadik évben „egy kis liczérposztó dolmántot és egy azonféle nadrágot" és minden héten dolgozhat egy napot magának saját anyagból, saját szerszámmal.

13 A céhszabályok általánosságban határozták meg az inasszegődtetés körülményeit, a járandóságokat, de keveset szóltak az inas mindennapi feladatairól, kötelezettségeiről. A próbahéten a mester igyekezett magának megnyerni a kisinasnak valót. A beszegődtetés után alapvetően megváltozott a helyzet, erre a főcéhmester is felhívta az inas figyelmét: „olyan lesz mint a seprő a háznál, mindenki parancsol neki"

H

. Nemcsak a mester és a legények (segédek) keze alá kellett dolgoznia, hanem a mester feleségének parancsait is köteles volt teljesíteni. A nagykállói csizmadia inasok regulája 10 pontban határozta meg az inasok kötelességeit, amelyeket a beszegődtetéskor ismertetett a céhmester az inas dolmány: testhez simuló, csípőig érő zsinóros felsőruha, kabát. Többnyire posztóból készült. A mentétől főleg abban különbözik, hogy nincs prémje. 9 mente: prémes, bélelt, zsinóros régi magyaros szabású rövid felső kabát 10

IX. 2. Nagykállói céhek iratai, 1648-1848. (a továbbiakban IX. 2.) A nagykállói szappanfőzők artikulusai, 1651. 18. pont 11 szőrcsuha: durva szövésű anyagból készült bő, felső férfi ruha 12 saru: magas szárú lábbeli, megkülönböztetésül a bokáig érő bakancstól és bocskortól. Szélesebb értelemben a német vargák által készített keményebb, de fényesített bőrből való lábbelit nevezték így, megkülönböztetésül a szoros értelemben vett csizmától. 13

IX. 2. A nagykállói csizmadiák artikulusai, 1648. 12. pont 14 Kiss Lajos: A nyíregyházi szűcsmesterség és szűcsornamentika. Debrecen, 1929. (a továbbiakban Kiss L., 1929.) 31. p.