Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)

Százötven év alatt a megyében az iparosok száma 16-szorosára emelkedett, ugyanakkor a lakosság számának növekedési üteme nem volt ilyen mértékű.

5 1828-ban Nyíregyháza már a megye kiemelkedő kézműipari központja, a mezővárosok összességében nem dolgozott annyi iparos mint itt.

6 Nagykálló, Nyírbátor, Kisvárda közel azonos nagyságrendű termelést felmutató alközpontok voltak. 1828 és 1868 között a specializáció minden iparral rendelkező településen jelentősen nőtt. Szembeötlő, hogy a XIX. század első évtizedeiben csak a hagyományos ipar képviselőivel találkozhatunk: csizmadia, kovács, szabó, szűcs stb., míg a század közepétől gyarapodnak a városias életmódra utaló szakmák: órás, könyvkötő, ötvös, műszerész. A céhek története, a céhes törvények és szokások gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az inasszegődtetés, legénnyé avatás és mesterré fogadás szigorúan megszabott és hagyományszerűen öröklődő formák szerint történt. A középkori gazdálkodás zárt rendszerének megfelelően a céhszabályok a legapróbb részletekig meghatározták, merev keretek közé szorították a céhek működését. A céhrendszeren belül az inas állt a hierarchia legalsó fokán. Az inast apródnak is nevezték. Eredetileg a nemesi szolgálat legalsó fokán álló ifjakat hívták így, innen került át a XVI-XVII. századi céhszabályokba.

7 Az inas kötelességét, feladatait nemcsak a céhartikulusok rögzítették, hanem az inasregulák is. A 10-12 éves gyereket a próbahét leteltével a céhgyűlésen, a szegődtetési díj és a cautio lefizetése után, szegődtették be. Ehhez először be kellett mutatnia a keresztlevelét, és ha jobbágy származású volt, a földesúrtól való elbocsátó levelét. A nagykállói szappanfőzők céhének szabályzata (1651) meghatározta a tanulóidőt, az inas járandóságát. Aki „ az mesterséget tanulni akarja, és inasul reá áll, apród esztendőt két esztendeig szolgáljon ". A mester „ tartozik nekie az két 5 IV. B. 257. Szabolcs vármegye alispánjának iratai, 1862-1872. 4485/1868. Szabolcs megyei iparosösszeírás 6 IV. A. 7/a. Szabolcs vármegye adószedőjének iratai, 1701-1849. 1828. évi összeírás 7 Takács Béla: A debreceni inasok élete a XVI-XVII. században. A Déri Múzeum Évkönyve, 1980. Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1982. 117. p.