Ünnepek és hétköznapok a történelemben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 3. (Nyíregyháza, 1999)

Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállón, Nyírbátorban)

mezővárosok között kiemelkedő helyet foglalt el, itt működtek legnagyobb számban önálló céhek, itt dolgoztak a legtöbbféle szakmában. 1818-ban hat önálló és négy vegyes céh alakult, majd 1825 és 1838 között még négy céh kapott kiváltságot. Tiszadobon 1821-ben, Szentmihályon (ma Tiszavas vári) 1839-ben alakultak vegyes céhek. Nagykállóban a már korábban kiváltságot nyert céhek mellett 1821-ben asztalos-üveges-ács, 1822-ben tímár-suszter vegyes céh, 1827-ben a szűrszabó céh szerzett privilégiumot. Nyírbátorban a vegyes céh továbbra is megmaradt, újabb szakmákkal bővülve 1824-ben erősítették meg kiváltságaikat. Püspökladány vegyes céhe szintén ebben az időszakban (1833) keletkezett. A XIX. századi céhalakulások egyik jellegzetessége, hogy nagyon sok vegyes céh jött létre. Ez a korszak speciális céhformája, elsősorban azokon a területeken, ahol a kézművesipar fellendülése a feudalizmus bomlásának időszakában ment végbe, mert ez volt az egyedüli szervezeti keret, amely a kézművesek számára a nem szabad lakosságnál kedvezőbb helyzetet biztosított. De a nagyszámú vegyes céh alakulásokban közrejátszott az is, hogy a falvak, mezővárosok kézművesei kevesen voltak ahhoz, hogy szakmánként külön céhkiváltságot szerezzenek, így számukra az egyetlen elérhető kiváltságot biztosító szervezeti forma a vegyes céh volt. Az északkeleti megyék, ahol a XIX. században volt a céhes ipar virágkora, az ország iparilag legfejletlenebb területei közé tartoztak. Az iparüzők számaránya sokkal alacsonyabb volt az országos átlagnál, 1847-ben Bereg megyében 89, Ung megyében 88, Szabolcs megyében 78 lakosra jutott egy iparos. Ez az arány csupán Szatmár megyében (57) közelítette meg az országos átlagot, és Zemplénben (43) volt jobb annál.

3 Bár Szabolcs megye iparosai számát tekintve jóval elmaradt az országos átlagtól, azonban önmagához képest sokat fejlődött. 1720-ban 83 iparost, 97 kereskedőt és 51 molnárt találtak a megyében.

4 3 Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon, 1686-1848. Bp., 1967. 52. p. 4 Szabolcs vármegye. Szerk. Dienes István. 1939. 305. p.