Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Vinnai Győző: A szovjet típusú hatalomgyakorlás Szabolcsban és Szatmárban 1948–1953 között

egyedi vonásokat hordozhattak volna, de az 1949 őszén beinduló tömeges szervezés nem engedett kifutást az alacsonyabb típusú szövetkezeteknek. A termelőszövetkezeti mozgalom szervezésének türelmetlensége, a megyei tanács és pártbizottság csak a központra figyelő politikája tragikus helyzetbe hozta a mezőgazdasági termelést megyénkben. A beadási kötelezettségeket „túlteljesítő" megyére felfigyeltek a pártközpontban, s az MDP II. kongresszusa után az ország első termelőszövetkezeti megyéjét szerették volna létrehozni Szabolcs-Szatmárban. Ezt az irreális célt — bizonyára felső sugallatra — a megyei pártbizottság határozata tűzte ki. A végrehajtására azonban már nem maradt idő, mert 1953 tavaszán rendkívül feszültté vált a helyzet a megye több községében, s nem egy helyen csak a falvak körülzárásával, az ÁYH erőszakos fellépésével „sikerült az embereket lecsillapítani". A párt parasztpolitikájának változására az első reménysugarat Nagy Imre 1953. július 4-i miniszterelnöki beszéde villantotta fel. A sztálini modellt másoló intézményrendszerben a törvényhozás és a végrehajtó hatalom nem kaphatott tényleges, az eseményeket meghatározó jogkört. Minden lényeges kérdésben a kommunista párt testületei, vezetői döntöttek, sőt 1950 végétől a Rákosi-GerőFarkas-hármas a párt vezető testületeinek felhatalmazása nélkül, teljesen törvénytelen módon irányította az országot. A megyei politikai életben bekövetkezett változásokról szemléletes képet adnak azok az MDP-jelentések, melyek az 1949-es választások előkészületeiről, lefolyásáról és eredményeiről tudósítanak. A választások előtt néhány hónappal megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront és annak helyi szervezetei. A választások előkészítéséért felelős szervezetek közös listákat állítottak fel és kimondták, hogy csak a Népfront jelöltjei indulhatnak a májusi parlamenti választásokon. A megyei listát tanulmányozva világosan látható, hogy a jelöltállításnál a statisztika játszotta a főszerepet: ipari munkás, földműves, varrónő, tisztviselő, egyetemi tanár — akit Nagy Imrének hívtak — került a listára.

6 Ez azt jelentette, hogy az MDP a parlamentnek nem szánt valódi politikai szerepet, ezért az 1949-es választások le6 A Rákosi-diktatúra..., 79. o. 78