Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Szabolcs megye az Árpád-korban

geszterédi kunhalmok szerepebiek az ütközet helyszíneként. Geszteréd-Bököny határában vannak ezek az őskori, illetve IV. századi halmok. Ezeket vették korábban célba, és majdnem mindenki oda helyezte ennek az ütközetnek a helyét. Az első régészeti feltárás is Rómer Flóris jelenlétében 1870-ben éppen ott történik, hogy a csatába elesett magyaroknak a tetemeit megtalálják. Természetesen, nem találják meg, széthányják a kurgánt. Van benne egy, azaz egy darab sír, de ez az V. századi, IV. század végi helyi történelem nagyon fontos dokumentuma. Igaz, hogy még Istvánovits Eszter kolléganőm sem tudja, hogy ez most germán volt-e. Ez még nincs mind a mai napig tisztázva a leletei alapján. 1241-ben a tatárjáráskor a megye területének átlagban 10-15%-a pusztul el, egyes helyeken természetesen a pusztítás mértéke sokkal nagyobb. A dolognak a lényege a következő. 1181-ben rendeli el III. Béla, hogy az ügyeket írásban kell kiállítani, írásba kell foglalni, s ezzel fölállítja a kancelláriát. Ez előtt az idő előtt kifejezetten az egyháziak részére kiadott oklevelekről beszélhetünk. Az egyháziak, mint írni-olvasni tudók mondták, hogy jó-jó a szóbeli királyi ígéret, de szeretnénk mi papíron is látni azt, amit adnak. És ezeknek köszönhető, hogy például a tihanyi monostor alapításáról is oklevél készült, amibe az első magyar félmondatok vannak, és amelyik így ma nemcsak a magyarságnak, hanem az egész finnugorságnak is a legrégibb, eredetben, nem másolatban fennmaradt nyelvi emléke. 1181 után a világi földbirtokosok is, kisebbek, nagyobbak is kérik a papírt, azért fizetni is kellett, úgyhogy fogcsikorgatva, de fizettek az oklevél kiadásáért. Ezek a kiadott oklevelek 1241-ben elpusztultak. Onnan tudjuk, hogy elpusztultak, mert néha az ember megmaradt, életben maradt, de a háza ott volt, benne az oklevéllel, amelyet aztán felgyújtottak, elégettek, eltűntettek. A tatárjárás zűrzavarai az akkori írásbeli emlékeket igencsak megtizedelték, nemcsak a vidéki udvarházakban, hanem az egri püspökségben őrzötteket is, és 1241 után megpróbált mindenki oklevélhez jutni. Gondoljunk arra, hogy pl. 1271-ben látták a Kállayak megfelelőnek az időt ahhoz, hogy elmenjenek a királyhoz, és szolgálataik fejében, sőt nemcsak az ő, hanem a nagyapjuk, Ubul érdemeiért is — innen tudjuk, hogy ki volt az ősapa, Ubul, ez még a tatárjárás előtti ős, akinek Napkort és