Előadások Szabolcs és Szatmár megye múltjáról - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai IV. Füzetek 2. (Nyíregyháza, 1998)

Németh Péter: Szabolcs megye az Árpád-korban

Tötöt adományozta még II. András király — ezt a királyi adományt 1271-ben erősítsék meg. Ha a nagy nemzetségek ilyen későn ébredtek föl, akkor a kicsik meg még későbben. De mégiscsak ettől az időszaktól terjedően az okleveleknek a száma megnövekszik, s ezek fontosak majd a visszakövetkeztetések szempontjából. Ezek közül az oklevelek közül, ami a vármegye szervezetét illeti, legfontosabbak azok, amelyekkel várjobbágyi birtokokat adományoznak. Tudjuk, hogy a civil lakosság két nagy csoportra tagozódott. Voltak a szabadok, akik saját földjükön, saját birtokaikon gazdálkodtak, és voltak már függő elemek, szolgák, akik a szabadoknak a tulajdonába tartoztak, de a szolga és a szabad között is volt nem egy félszabad, hanem annál azért magasabb rangú, de mégiscsak függéssel terhelt réteg. Csakhogy ez a réteg, a várjobbágyoknak és várnépeknek a rétege nem közvetlenül a királytól függött, mint a szabadok — mert a szabadok közvetlenül a királyhoz tartoztak—, ők lesznek a későbbi serviensek, mármint országos nemesek. Volt tehát egy katonáskodó várjobbágy réteg és egy dolgozó várnép réteg. Nos, ezek közül a várjobbágyok közül számosan meghaltak 1241ben. Nagyon sok elpusztult, lakatlan várföldet említenek, így például azt az Ekölcsöt, amelyik szerepet játszik Anonymus munkájában, aki Ekölcsöt a szabolcsi vár élére teszi, pontosabban Szabolccsal, Szabolcs vezérrel teteti. Azt mondja ugyanis Anonymus, hogy amikor a honfoglalás után közvetlenül Szabolcs vezér megépítteti a szabolcsi földvárat a környék népével, amikor tovavonul, akkor a várnép élére kinevezett egy valakit kapitánynak, aki Szabolcs várért felelt, és ez pedig egy Ekölcs nevű férfi volt. Ebből az esetből tudjuk pontosan, hogy Anonymus hogyan dolgozott. Mert volt egy Ekölcs nevű település. Ezen az Ekölcs nevű településen várjobbágyok éltek, valószínű az ő őseik visszavezethetően Szent István korában is várjobbágyok voltak, amikor a vármegyeszervezet megalakult. Ezeknek a földjét a tatárjárás után eladományozzák. Ez az egyik érv ahhoz, hogy nem IV. Béla jegyzője volt Anonymus, hanem III. Béláé, de az az Anonymus, aki 1200 körül írja a munkáját, és idevaló származású, valahonnan Dél-Zemplénből, ismerte egyszer az Ekölcs telepü14