Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

tavasszal és ősszel a közlekedésben, de a homokos talaj következtében errefelé az utak jobb minőségűek, általában jól járhatók. A környező hegyek, uralkodó magaslatok leírásakor azokat jegyzik fel, amelyekről messzi tájat lehet belátni, uralni lehet a környéket. Sza­bolcsban nincsenek hegyek, mindössze homokdombok, homokbuckák fordulnak elő a Nyírségben. Nem kis gondot jelenthetett éppen ezért a leíróknak a domináns magaslati pont jelölése. Találkozunk olyan „dombok" feljegyzésével is, amelyen a templom, a szélmalom áll, vagy a temető van, igen sok helyen azonban semmiféle magaslatot sem ta­láltak. Az utolsó, a megjegyzések rovatban olyan történelmi régészeti és egyéb adatokat közölnek, amelyekre az előző kérdésekben nem tértek ki. Ezt a kérdőpontot azonban ritkán töltötték ki. Dadánál például megjegyzik, hogy a kastélyból és egy kúriából ellenőrizni lehet a kom­pon való közlekedést, a Hortobágyi csárdánál pedig, hogy itt egyetlen falu sem található. Szatmár vármegye az I. katonai felvételben Szatmár a történeti Magyarország egyik legnagyobb megyéje. Síkság, dombok, hegyek, folyók, patakok, mocsarak, a Láp, a mezővárosok, a bányavárosok és szabad királyi városok: mindezek jelzik változatossá­gát, gazdagságát. Az első magyarországi népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 136 693. 258 község, 16 mezőváros, 2 szabad királyi város: Szatmárnémeti és Nagybánya valamint Felsőbánya szabadalmas bá­nyaváros tartozik hozzá. 23 A nemzeti hovatartozást tekintve főleg magyarok által lakott me­gye. Nagyobb számban élnek még oláhok a vármegye keleti részén, főleg a hegyvidéken, az Avasságban és a Gutin lejtőin, valamint né­23 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk. Danyi Dezső - Dávid Zoltán. Bp., 1960. 50. o.

Next

/
Thumbnails
Contents