Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Pók Judit: Szabolcs és Szatmár megye földrajzi képe a XVIII. század végén

közvetítésével a Berettyó Sárrétjéig is eljutnak." A legveszedelmesebb a tavaszi áradás, mivel a máramarosi hegyekben elolvadó hó és a nagy esőzések következtében ilyenkor zúdul le a legtöbb víz. A helységeket teljesen elvágja egymástól, olyankor a közlekedés csak vizén, csóna­kokkal lehetséges, a leírók szerint ez a tavaszi áradás egy hónapig is eltart. Az erdők leírásakor beszámolnak annak kiterjedéséről, arról, mi­lyen fajta fákból áll, sűrű vagy ritka, vannak-e cserjések, bozótosok, mocsarak, ingoványos részek benne, hol megy út vagy ösvény, hogyan lehet átjutni rajta. Szabolcsban a Tiszát nagy galériaerdőségek kísérik, ezek többnyire tölgyerdők, sűrű aljnövényzettel, szinte áthatolhatatla­nok. Utak alig vannak, inkább csak ösvények, csapások vezetnek ben­nük, amelyek szekérrel vagy lóháton legfeljebb csak télen, a fagy be­álltakor járhatók. Egyes becslések szerint a felvétel idején a terület 50-60 %-át borítja erdő. 21 A Felső-Tisza mentén gyümölcsfák is elő­fordulnak: a híres ártéri szilva-, alma- és dióligetek (Aranyos, Gyüre). A Rétközben szintén a tölgyerdő a jellemző. A Nyírség körülbelül egy­harmadát borítja tölgy-, nyír- és égererdő. Megoszlása egyenetlen: keleti felén, valamint Baktalórántháza, Ofehértó, Nyírbátor, Gelse ha­tárában nagy erdőségek terülnek el, a nyugati részen azonban alig van valami fa. A Hortobágy-melléki és a többi nagy pusztaságokon szintén alig van erdő. Majdnem minden településnél leírnak valamilyen mocsarat, tavacs­kát, pocsolyát, jelezve azt is, hogy ember és állat vagy csak állat szá­mára jó-e a vizük. Az állandóan meglévő mocsarakon kívül megemlítik azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak (Földes, Sáp, Dorog). Egy ré­szük állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt (Tura, Pazony). Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, ame­lyik csak száraz évszakban, van, amelyik mindig járható. Szabolcs megye legnevezetesebb mocsara a Rétköz, amelyet északról a Tisza áradásai és a folyóból szétfutó erek, délről a nyíri vizek folyamatosan 20 Lászlóffy Woidemár: A Tisza. Bp., 1982. 174. o. 21 Szabolcs-Szatmár megyei földrajzi olvasókönyv. Szerk. Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1979. 52. o.

Next

/
Thumbnails
Contents