Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

A leggyakrabban előforduló pénznemek a XVII. század végéig

utánverték a háromgarasost. Népi neve a dutka volt. de az 1600-as évek végén kettős garasnak is nevezték. HATGARAS — Szintén a Lengyel Királyságán meghonosodott fizetőeszköz, amely gyorsan bekerült hazánk pénzforgalmába. A XVI. században szintén kedvelt fizetőeszköz volt. de ezüsttartalmának csökkenésével a XVII. század végén királyi rendeletek által kitiltott és nemkívánatos pénz lett, ennek ellenére jelenléte folyamatos a magyar pénzforgalomban, sőt Erdélyben rövid ideig utánverésre került. Értéke kezdetben 18 dénár, de folyamatos devalválódásával 10-12 dénárra csökken árfolyama. Népi neve a suszták. sószták volt. TIZENNYOLC-GARAS — Szintén Lengyelországból elterjedt, kedvelt fizetőeszköz, amely kezdetben a tallérok negyedét érte. Magyarországon árfolyama változó volt, a XVII. század végén 15-18 dénárt ért. Népies neve az ort volt. KRAJCÁR — Német, osztrák területek alappénze, amely a magyarországi dénárhoz hasonlítható. 1659-ig 2 krajcár 3 dénárt ért, majd I. Lipót pénzrendelete 1 krajcár=2 dénár kurzust állapított meg, egyszerűbbé téve a magyar és osztrák pénzek átszámítását, egységesítve a két ország pénzrendszerét. Természetesen a krajcárok többszörös névértékei is forogtak, mint 3, 6, 12 (zwölfer), 15 krajcárosok. WEISSPFENNIG — A német, Habsburg-tartományokban vert egyoldalú, ezüst érmecske. Általában obolus árfolyamban fogadták el, tehát 1 dénár 2 (cseh) vveisspfeninget ért. Észak-Magyarországon meglehetősen elterjedt