Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

A leggyakrabban előforduló pénznemek a XVII. század végéig

fizetőeszköz volt a XVI. szazadban, azonban a XVII. század elején kiszorult hazánk pénzforgalmából. Népi nevei a babka. batka voltak. TALLÉR — A XV. században megjelent egy Guldennek. Guldengroschennek nevezett nagyméretű, súlyos ezüstpénz. A XVI. században a Schlick grófok joachimstali verdéjében készült darabok után nyerte elnevezését. Kedveltsége és forgalma talán a legjelentősebb a XVI-XVII. században. Magyarországon II. Ulászló veretett először ilyen nagy méretű és súlyú ezüstpénzeket guldiner néven. Az első magyar tallérokat I. Ferdinánd uralkodása alatt készítették, de verésüket a spekulációk, a tezauráció. valamint a tallérok felvásárlása és az országból való kivitele miatt 1553-1574 között szüneteltették. Értéke állandóan változott mivel a kisméretű fizetőeszközök ezüsttartalma csökkent, a tallér árfolyama fokozatosan növekedett ezekhez képest. Romlott ellenben az aranyhoz viszonyított értéke, ami az ezüst devalvációjával magyarázható. Értéke 90-220 dénár között változott a két század folyamán. Mivel Európa meghatározó pénze volt, rengeteg típusa került be kereskedelem folyamán az ország területére. Fontos kiemelnünk, hogy a pénzforgalomban számítási egységként is használták, mivel magasabb értéke miatt könnyebb volt a nagy összegű fizetéseknél az árat ebben a pénztípusban számolni. A Magyar Királyság területén két különféle számítási tallér volt érvényben a XVII. század végén. A Szepesi Kamara területén 180 dénáros. a nyugati részen pedig 150 dénáros számítási tallérértéket használtak. Ez az alapvető különbség pedig a számítási forint más garasszámításából adódott (keleten 1 garas=6 dénár, nyugaton 1 garas=5 dénár). Fontosabb tallérnevek: Imperiális (Császár), Gréci, Szeges, Oroszlános, Fehér (francia), Zlot (lengyel), Medvés (svájci). Reál (spanyol).