Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.

világi személyek (Miklós érsek, Kalán pécsi püspök, Domonkos bán) is feltűnnek oklevélkiadóként saját pecsétjük alatt. II. Béla kora előttről a királyi pecséttel ellátott okleveleken kívül eredetiben maradt fenn Felicián esztergomi érseknek a zágrábi egyház javára szóló 1134-es ítéletlevele, valamint I. Lajos átiratában Euzidinusnak a barsi egyház részére tett adományról szóló 1156-i oklevele. III. Az okleveles gyakorlat kialakulásának kora (]205-1308) A XIII. században az oklevelek száma rohamosan megnőtt, most már a világiak és az egyháziak egyaránt írásba foglalták különböző jogügyleteiket. Az oklevél mint jogbiztosító eszköz teljes érvényre jutott, s a század második felében az egyre gyakoribbá váló bíráskodási, kormányzati és egyéb rendeletek is az írás érvényesülése körének teljessé tételét mutatják. A változás okaként említhető a műveltség, a pénzgazdálkodás és a kereskedelem fejlődése, az írásbeliség elterjedése. A közés magánélettel kapcsolatos sokféle jogügylet is mindinkább az írásbafoglalásra alapozódott. Ezek már semmilyen vonatkozásban nem álltak kapcsolatban a király személyével. A hazai okleveles gyakorlatnak tehát három fő ága alakult ki: a/ a királyok oklevelei, b/ a hatóságok és közhitelű intézmények oklevelei, amelyek közül említést érdemelnek a megyéknek a közgyűlések és a rendes ítélőszékek alkalmával bíráskodási ügyekben kiadott oklevelei, valamint a városoknak a politikai, közigazgatási, bíráskodási ügyeket, ill. a polgárok magánjogügyleteit magába foglaló oklevelei, c/ a magánszemélyek oklevelei, amelyek a XV. századtól készülnek nagyobb számban. Ezek között találunk végrendeletek^ amelyet a kiállító authentikus pecséttel is megerősít: a hiteles helyével, ill. a városéval. A végrendelkezés általában a hiteles hely kiküldöttjének jelenlétében történt, de előfordulnak magánpecsét alatt kiadott testamentumok is. A XV. századtól már saját kézzel írott végrendeletek, sőt egyéb természetű oklevelek, nyugták, kötelezvények is fennmaradtak.