Előadások a történeti segédtudományok köréből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár kiadványai IV. Füzetek 1. (Nyíregyháza, 1998)

Kujbusné Mecsei Éva: Röviden a diplomatikáról.

velekkel, sőt külsőleg levél formában jogi bizonyság jellegével bíró okleveleket is találunk közöttük. A magyarországi okleveles gyakorlat kezdeteiről Az okleveles gyakorlat Magyarországon a királyság alapítása korában kezdődött. A XI. században kiadott néhány oklevél a német császári oklevelek mintájára készült. A XII. században az oklevelek számának fokozatos szaporodása mutatja az oklevelek iránti bizalomnak a megerősödését. Az oklevélkiadás azonban a formákat tekintve már nem tért vissza a Szent István okleveleiben oly fejlettnek mutatkozó gyakorlathoz, hanem eleinte a nyugati magánokleveles gyakorlatban ekkoriban szokásos, az okleveles formákat többé-kevésbé nélkülöző feljegyzéseket és kezdetleges okleveleket követve, majd részben a déli, részben a nyugati gyakorlat hatása alatt haladt a maga útján. Az oklevélformák a XIII. század elejére állapodtak meg. A királyi oklevelek mellett ekkor fejlődött ki más oklevéladó fórumok gyakorlata is, valamint rögzültek az okleveles gyakorlatra jellemző főbb oklevélfajták. Az Anjouk uralkodásától kezdve az okleveles gyakorlatban a tömeges oklevélkibocsátás következményei érvényesültek. Előtérbe került az oklevélkiadás hivatalszerű jellege. Az oklevél mindinkább egyszerűbb formák közt maradt, a díszes oklevelek aránylag ritkábbak lettek. A papír alkalmazásának terjedése is szembetűnő változásokat idézett elő. A középkori okleveles gyakorlat fejlődésének, a középkori magyar oklevéltannak négy fő szakasza különíthető el. /. A német császári oklevelek utánzásának kora (1001-1077) Első királyunktól tíz oklevél teljes szövege maradt ránk. Közülük az egyetlen fennmaradt eredeti az 1001-ben kiadott oklevél, amellyel a