A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Egy gazdatiszt élete • Tóth János önéletírása Szerette a csinosságot az öltözetben, és kerülte a meleget, úgy, mint a sáros időt. Ritkán ment a mezőre. Naponta nálam járt télben-nyáron, s ott füstölte el az időt discursussal.22 Néha, ha a helybeli lelkész legény, Bényei György - ki már megboldogult - bejött, hárman leültünk tarokkozni, kint pedig ment a dolog, ahogy a cselédeknek tetszett. Én eleinte, míg új ember voltam, ezt csak hallgatagon elnéztem, de sehogy se fért a fejembe, hogy az asztalnál tölteni a drága időt akár szabad, hogy akár pedig moraliter23 megengedhető legyen. Nekem tiszturam sok dolgot nem adott, én csak a számadást és a pince kezelését tartoztam vinni, s legfeljebb a szőlőmunkásokat megtekinteni volt hivatásom. Az uraság ez időben ritkán lakott Golopon. Pesten laktak, gyermekeik neveltetése s őnagysága kormányhivatala miatt. Az első számtartói évem tehát ily módon folyt le. Véteni nem mertem tiszttartómnak, akarván tőle tudományából valamit elsajátítani. Beszélgettünk sokszor a gazdálkodásról. Én még az okszerűségben nagyon járatlan voltam, azonban még akkor a golopi gazdálkodás, csak úgy [ment], mint akármi más paraszti gazdaság. Már második évben megszokván a helyzetet és megismerkedvén kötelességem gyors betöltésének módjával, rávetettem fejemet, hogy kényes tiszttartómat helyettesítsem sok dologban, beavattattam magam mindenbe, s ő nem bánta, mert úgy intéztem, hogy soha neki praejudicumra24 ne legyek. És ezentúl szöktem a háztól, kint jártam mindenütt, ahol tenni, nézni, felvigyázni való [volt], hol gazda akartam lenni. Tanulni kellett mindenütt, mindenkitől. Figyelemmel kísértem minden eljárást, s egyik év tapasztalatait összehasonlítva a másikkal, némi gazdai ismeretre tettem szert. Ez időben szorgalommal olvastam gazdai könyveket és gazdasági lapokat, s néha magánosán terveket próbáltam készíteni egy okszerűbb, józanabb gazdálkodáshoz. Nyárban gyakran otthon volt az uraság, néha egész nyáron. Ez időben már én is az asztalnál étkeztem. Nagyon nehezemre esett, hogy a mezőről délután 2 órakor 3 óra felé haza kellett futnom, magamat kicsinosítani, új, tiszta öltönyt venni az ebédhez való megjelenésre, s ebéd után újra lehányni az ünnepi köntöst s ócskába bújni, mert siettem a munkásokhoz, melyre senki se késztetett, de parancsolt becsületérzetem, meg akarván érdemelni az uraság kegyét s bizalmát. Meg is nyertem, mert anélkül, hogy lassanként kerestem vagy akartam volna, tiszttartóm mellőztetett, s az uraság, kivált a bárónő, velem tanácskozott, rám bízott olyanokat is, melyek a tiszttartónak lettek volna szánva. Én okultam ezen úton sokat, kitartó voltam, s mentül több lett teendőm, annál többet óhajtottam. Akartam kitűnni, akartam előre menni. 22 beszélgetés 23 erkölcsileg 24 jogsérelem 65
