A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kujbusné Mécséi Éva: Egy gazdatiszt élete. Tóth János önéletírása
Kujbusné Mécséi Éva jó belátással bíró és szüleit tisztelő gyermek, 14 éves koromban oda vittem dolgomat, hogy szüleim ruházatomra nem költöttek. Nagy, kitartó szorgalmam és jó erkölcsöm tanulótársaim közt azt eredményezte, hogy több úri házakhoz jártam naponta privátát14 adni, s ezáltal megkerestem ruházatomat. Ily előzmények után 17 éves koromban elmentem Debrecenbe tanulni, még mindig szegény anyám azon óhaja reményével, hogy egykor pap leszek. Debrecenben is magam tartottam ki magam, mert oda már a komáromi keresetemből és az ugyanott kapott stipendiumból15 a 100 ezüst forint első éves tógás diák koromra bőven elég volt. Már második évében diákságomnak instructor16 lettem, s órát adtam a nagytemplom mellett Pap István úr házánál, hol ezen munkám úri kosztosi volt pénzfizetés nélkül. S ez tartott így 3 évig, míg aztán a zsidó nyelv tanulása meggyűlöltette velem a papi hivatalra való szándékot, s jogtanulásom bevégeztével kimentem Zsákára, Bihar megyébe Govrik Kristóf úrhoz nevelőnek 400 forintra évenként, ami akkor szép összeg volt. Az volt a célom, hogy itt néhány száz forintot keresek, s aztán prókátorságra adom magam. Ekkor halt el szegény atyám 1836-ban. Anyámnak ismét adtam tudtára tervemet, ki szegény, mivel nagyon szeretett, igen könnyen bele is nyugodott, csak azt kötötte ki, hogy ha házasodni fogok, más vallásút ne vegyek, és hogy a templomot gyakoroljam. Félt, hogy mivel katolikus háznál voltam nevelő, valahogy én is conversálok.17 Nekem azon úri háznál, mely katolikus volt, s a nemzetiségre nézve örmény, igen jó dolgom volt, az öregúr felette szeretett, s többet bízott rám, mint fiaira. Az asszony igen büszke nő volt, ki csak úgy magasból beszélt egyet-kettőt eleinte hozzám. Később ő is szelídebb lett, s gyakrabban is ereszkedett szóba velem, s megbízott holmi házi dolgokrai felügye- léssel. Én tűrni tudtam, ez volt egész életemben szerencsém. Fájt a méltatlanság érzete mindenütt s mindenkoron, de felfogtam mindenkoron helyzetemet és soha nem dacoltam senkivel. Erkölcsöm jó volt és jellemem erős s kitartó, ennek tulajdonítottam, hogy mindenki szeretett és becsült is. Amit rám bíztak, abban megvesztegethetetlen voltam, hű, mint a jó házi eb. Ezért később annyit bíztak rám, hogy el kelle hanyagolnom a nevelést, s többnyire gazdai funkciókkal töltöttem az időt. Ezúton kedveltem meg a falusi életet, mert addig soha nem lakoztam faluban. Azonban a prókátori hajlam se szűnt meg bennem ez ideig. Egyszer 1836-ban, midőn habozás nélkül elhatároztam búcsút venni a nevelői-falusi élettől, s azon 500 pengő forinttal, mit addig megtakarítottam, 14 itt: magánóra 15 ösztöndíj 16 házitanltó 17 egyik vallásról a másikra áttér 62
