A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

LEVÉLTÁRAK, HAGYATÉKOK - Zsoldos Ildikó: Arisztokrata női sorsok. Vécsey Mária és Vécsey Magda életútjának forrásai

Arisztokrata női sorsok februárjában erősen foglalkoztatta a gondolat, hogy ismét tegyen valamit a haza szolgálata közben megsebesültekért. „Én is szívesen mennék harctérre,"57 „el is szeretnék menni délre, Szerbiába vagy ilyen helyekre"58 - írta Miklós test­vérének bevonulásakor. Édesanyját viszont csak akkor merte otthagyni, ami­kor úgy tűnt, jelentős javulás állt be állapotában. 1916 áprilisában eldöntöt­te, hogy csatlakozik ahhoz a hölgymisszióhoz, amely a Vöröskereszt szerve­zésében az oroszországi fogolytáborok meglátogatását kapta feladatul. Április közepén indultak Bécsből, hogy Berlin-Koppenhága-Svédország-Pétervár út­vonalon jussanak el Szibériába. A küldetés azonban nehézkesen indult. Hús­vét hetét német fogolytáborok tanulmányozására fordították, az utazás elren­delése ugyanis késett. Oroszország júniusban végül megadta az engedélyt a hölgymisszió beutazásához, így az expedíció mégis elindult. Július elején Kop­penhágából írt utoljára, s közel egy hónapig a család nem tudott róla semmit. Augusztus 10-én kelt leveléből kiderült, hogy Huszár Andorine alapítványos hölggyel újabb útra vállalkoztak. A tervek szerint október végére Pétervárra érve kellett volna megkezdeniük a hazautazást, de november elején újabb szi­bériai fogolytáborok meglátogatását határozták el, így a hazaérkezés bizony­talanná vált. Közben a hetvennégy éves, mélyen vallásos Blanka grófnő eltá­vozott az élők sorából. „Mintha részünkre is bezáródna ifjúságunk korszaka, melyben boldogan élvezhettük jó Szüléink szeretetét s gondoskodását, s mely ezentúl csak emlékben marad szíveinkben"59 - vallott nagy érzelmi megráz­kódtatásáról Sztáray grófné. Magdolna csak a temetés után értesült a tragédiá­ról Pétervárott. Azonnal elindult haza, de nem hagyhatta el azokat a küldetésé­vel együtt járó, meglehetősen időigényes ügyintézéseket, referálásokat, melyek a fővárosokban vártak rá. így a legoptimálisabb esetben is Budapestre érkezé­sét csak március elejére prognosztizálta.60 A hagyatéki ügyintézéshez Magdá­ra nem volt szükség, ugyanis ő 1904. január 16-án kinyilvánította, hogy nincs öröklési igénye anyja vagyonából.61 Hazaérkezését követően sem hagyott fel a katonák ápolásával. 1917 novem­berében a kaposvári kórházból írt levelet Eszter nővérének, melyben nem ép­pen betegbarát egészségügyi viszonyokról számolt be. „Előáll egy mentőko­csi két hordággyal, oda belefektetik a sebesülteket, s következik a nagyon kí­nos döcögés a közkórházig: a rossz járdán, illetve kövezeten ide-oda döcög a 57 Uo. Nr. inv. 211 Sárköz, 1916. február 12. Vécsey Magdolna Vécsey Miklóshoz 58 Uo. Sárköz, 1916. február 17. Vécsey Magdolna levele Vécsey Miklóshoz 59 Uo. Nr. inv. 177 Nagymihály, 1917. január 29. Vécsey Paulina levele Vécsey Máriához. 60 Uo. Nr. inv. 189 Stockholm, 1917. február 5. Vécsey Magdolna levele Vécsey Eszterhez 61 Uo. Nr. inv. 149 Acte judecátore§ti 1864-1900. Özvegy gróf Cebrian Istvánné Vécsey Magdol­na bárónő nyilatkozata 239

Next

/
Thumbnails
Contents