A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
LEVÉLTÁRAK, HAGYATÉKOK - Zsoldos Ildikó: Arisztokrata női sorsok. Vécsey Mária és Vécsey Magda életútjának forrásai
Zsoldos Ildikó rossz jármű. Nemcsak a beteg, de a kísérő is rosszul kezdi magát érezni. Azután a sötét kis szobában, nagy villamos erők berregése közepette megvilágítják a testrészt, és vastag vattakötésen keresztül világosan látni, hol van valami vasdarab."62 Ennek az üzenetváltásnak a hangulata már csöppet sem volt fogható az 1914-ben, 1915-ben keltezettekhez, melyek akkor még a győzelembe vetett hitről, hazafias lelkesedéről tanúskodtak. A család 1917-es békevággyal teli levelei az egyre súlyosabb napi problémákkal, a rendkívüli drágasággal, a tüzelő- és élelmiszerhiánnyal, a lehetetlen közlekedési viszonyokkal foglalkoztak. Trianon után A világháború elvesztése, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése és az ezt követő történések váratlanul érték és megdöbbentették az arisztokrata családokat. A jó írói vénával megáldott Cebrian grófné Rabságunk kezdetén című, regényes stílusú művében elmélkedik az általa boldog békeidőként megélt dualista rendszerről, melyet meglehetősen idealizál, ugyanis ötven zavartalan évként értékel. A trianoni békekötés után napvilágot látott munkában fölsejlik a nemzetiségi kérdés problematikája, de az arisztokrata származású szerzőben fel sem vetődik a dualizmus kori politikai elit (melynek családja is részét képezte) felelősségének keresése, az elhibázott nemzetiségi politika bírálata. Mélységesen elítéli viszont a Tanácsköztársaság tulajdonjog elleni fellépését, mellyel füleki rezidenciájának lefoglalásakor, de néhai férje szülőházába, a somogyi kastélyba történő beszállásoláskor is szembesült. A kastély bútorainak, festményeinek egy vörös népünnepély keretében történő osztogatását elbeszélése szerint jó diplomáciai érzékével ő akadályozta meg. A nem kellően raktározott belső felszerelésekhez tartozó fehérneműt állítólag már korábban elhurcolták a csehek. Természetesen a cseh katonák körében ugyanúgy nem dívott a magántulajdon tiszteletben tartása, mint a vörösöknél. Példaként hozza erre a grófné a füleki Iványi kastély leamortizálását, majd berendezéseinek széthordását, melyben a cseheken kívül a helyi lakosok is aktívan közreműködtek. „Elöl a csehek vitték az oroszlánrészt, hátul a kerten át vitte a lakosság azt, amit lehetett, azt ami még volt. A bőrdíványokról és karszékekről lenyúzták a bőrt és lenyúzták a többiekről a bársony és ripsz-huzatot is, mert ezek legalább papucsnak szintén jók. Kötényekben vitték ki az asszonyok a bútorok lószőrét és a könyvtárból a szép könyveket, ki egyenként, ki egész ruháskosárra valót... Kint a pázsiton nagy konyhakéssel darabolták fel a perzsaszőnyegeket. 62 Uo. Nr. inv. 190/1. Corespondentä 1860-1944. Kaposvár, 1917. november 2. Vécsey Magdolna levele Vécsey Eszterhez 240