A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)

NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kövér György: A történetíró személyes forrásai

KÖVÉR GYÖRGY A történetíró személyes forrásai1 Amikor az előadás2 témáját kigondoltam, eredetileg úgy képzeltem, hogy a történetíró személyes forrásai közül (napló, levelezés, visszaemlékezés) való­színűleg majd a naplókra helyeződik a hangsúly. Ebben az előfeltevésemben bizonyára Jean-Paul Sartre regénye, a La Nausée is megerősített.3 Azt hittem ugyanis, ha Antoine Roquentin vezethetett naplót Rollebon márki életére vo­natkozó történeti kutatásai közben 1932 elején, akkor talán számomra sem lesz lehetetlen olyan történésznaplót találni, amelyben az engem elsősorban érdek­lő történészi alkotófolyamatra vonatkozó anyagot fellelem. Utólag persze azt mondhatnám, hogy nem kellő körültekintéssel választottam iránytűt, amikor az egzisztencialista regényíró nyomán indultam el, hiszen a regénybeli napló­író történész hős, bár bizonyos fejezeteket elkészít, végül nem írja meg a mű­vet. Ahogy a naplóíró megfogalmazta: „Az én hibám: kimondtam az egyet­len szót, amit nem lett volna szabad kiejtenem: kijelentettem, hogy a múlt nem létezik. És Rollebon márki hirtelen, nesztelenül, visszasüllyedt a semmibe... Nem létezett már egyéb, csak a megsárgult papírlapok, amiket kezemben tar­tottam."4 Ráadásul a végén a naplóíró újra kísértésbe esik, hogy írjon, de már nem történeti biográfiát, hanem fikciót. „Az volt a tévedésem, hogy fel akartam támasztani Rollebon márkit. Másféle könyvet kellene írnom. Nem nagyon tu­dom, mit - olyat, hogy a kinyomtatott betűk, az oldalak mögött meg lehessen sejteni valamit, ami nem létezik, ami fölötte áll a létezésnek. Olyan történetet például, amilyen nem eshet meg senkivel; egy kalandot. És szép legyen és ke­mény, akár az acél, és aki elolvassa, az szégyenkezzék tulajdon létezésén."5 Le­het, hogy már így is túlzottan messzire mentem egy nemzetközi levéltáros kon­ferencián, amikor az író Sartre által a harmincas években felállított már-már posztmodem csapdába besétáltam?6 1 Megjelent: Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2012. 2. sz. 30-39. 2 Elhangzott a 19. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napok konferenciáján Nyíregy­házán, 2012. szeptember 27-én. 3 Jean-Paul Sartre: Az Undor (Ford. Réz Pál). Budapest, 1981. 4 Uo. 142. 5 Uo. 256. 6 Ha nagyon akarom, valójában a regénybeli napló szerzője már korábban is kacérkodik ezzel a gondolattal: „A tények lassúk, lusták, barátságtalanok; ha muszáj, alkalmazkodnak ahhoz a rendhez, amelybe be akarom sorolni őket - de ez a rend külsődleges számukra. Az az érzésem, hogy merőben képzeletemre támaszkodva dolgozom. Bizonyos vagyok benne, hogy még egy regény hősei is valószerűbbek volnának; legalább is kellemesebbek." Uo. 26-27. 117

Next

/
Thumbnails
Contents