A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Kövér György: A történetíró személyes forrásai
KÖVÉR GYÖRGY A történetíró személyes forrásai1 Amikor az előadás2 témáját kigondoltam, eredetileg úgy képzeltem, hogy a történetíró személyes forrásai közül (napló, levelezés, visszaemlékezés) valószínűleg majd a naplókra helyeződik a hangsúly. Ebben az előfeltevésemben bizonyára Jean-Paul Sartre regénye, a La Nausée is megerősített.3 Azt hittem ugyanis, ha Antoine Roquentin vezethetett naplót Rollebon márki életére vonatkozó történeti kutatásai közben 1932 elején, akkor talán számomra sem lesz lehetetlen olyan történésznaplót találni, amelyben az engem elsősorban érdeklő történészi alkotófolyamatra vonatkozó anyagot fellelem. Utólag persze azt mondhatnám, hogy nem kellő körültekintéssel választottam iránytűt, amikor az egzisztencialista regényíró nyomán indultam el, hiszen a regénybeli naplóíró történész hős, bár bizonyos fejezeteket elkészít, végül nem írja meg a művet. Ahogy a naplóíró megfogalmazta: „Az én hibám: kimondtam az egyetlen szót, amit nem lett volna szabad kiejtenem: kijelentettem, hogy a múlt nem létezik. És Rollebon márki hirtelen, nesztelenül, visszasüllyedt a semmibe... Nem létezett már egyéb, csak a megsárgult papírlapok, amiket kezemben tartottam."4 Ráadásul a végén a naplóíró újra kísértésbe esik, hogy írjon, de már nem történeti biográfiát, hanem fikciót. „Az volt a tévedésem, hogy fel akartam támasztani Rollebon márkit. Másféle könyvet kellene írnom. Nem nagyon tudom, mit - olyat, hogy a kinyomtatott betűk, az oldalak mögött meg lehessen sejteni valamit, ami nem létezik, ami fölötte áll a létezésnek. Olyan történetet például, amilyen nem eshet meg senkivel; egy kalandot. És szép legyen és kemény, akár az acél, és aki elolvassa, az szégyenkezzék tulajdon létezésén."5 Lehet, hogy már így is túlzottan messzire mentem egy nemzetközi levéltáros konferencián, amikor az író Sartre által a harmincas években felállított már-már posztmodem csapdába besétáltam?6 1 Megjelent: Szabolcs-szatmár-beregi Szemle, 2012. 2. sz. 30-39. 2 Elhangzott a 19. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napok konferenciáján Nyíregyházán, 2012. szeptember 27-én. 3 Jean-Paul Sartre: Az Undor (Ford. Réz Pál). Budapest, 1981. 4 Uo. 142. 5 Uo. 256. 6 Ha nagyon akarom, valójában a regénybeli napló szerzője már korábban is kacérkodik ezzel a gondolattal: „A tények lassúk, lusták, barátságtalanok; ha muszáj, alkalmazkodnak ahhoz a rendhez, amelybe be akarom sorolni őket - de ez a rend külsődleges számukra. Az az érzésem, hogy merőben képzeletemre támaszkodva dolgozom. Bizonyos vagyok benne, hogy még egy regény hősei is valószerűbbek volnának; legalább is kellemesebbek." Uo. 26-27. 117
