A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Láczay Magdolna: Falusi életminták egy református parókia diáriumában
Láczay Magdolna testvérei, akiknek egészen mások voltak a keresztszülei, olyanok, akiket eddig nem emlegettem, nyilvánvalóan hasonló jogállású vagy magasabban lévő családokból valók, ami szintén a kisnemesség szokásait mutatja. Tétsi Ferenc nem Gégényben kötött házasságot, de megkapta az engedélyt, és ezt a tiszteletes bejegyezte a diáriumába. Eszerint az Ilkről származó Szabó Mihály Erzsébet nevű lányát vette el 1827 márciusában, de arra nincs utalás, hogy milyen a frigyre lépők jogállása. Aztán az 1830-as években sorra születnek a gyerekek, és újabb keresztszülőkkel gyarapodik a család. Ennek a folyamatosan bővülő kapcsolati hálónak az elemzésével most nem foglalkozva a későbbi halotti anyakönyvi adatokra figyeltem fel. Tétsi Istvánné Csorna Sára 1829-ben 68 évesen hideglelésben halt meg, férje egy évvel később 85 évesen sínlődésben, azaz végelgyengülésben hunyt el. Mindkettőjükhöz azt írta a pap, hogy „állapottya szántóvető". Ugyancsak 1830-ban hunyt el az akkor 47 éves ifj. Tétsi István forró betegségben. A halál az új családot sem kímélte, 1837-ben elhunyt Tétsi Ferenc kétéves kislánya, és ekkor apja neve mellé azt jegyezték, hogy adófizető. Talán taksás, zsellér, bérlő? Semmiféle kiváltság nem illette őket? Nem sikerült semmiféle szabályosságot megállapítani a bejegyzések között, különösen, hogy két cigány neve mellett is az szerepel, hogy adófizető. Már úgy tűnt, bele kell nyugodnom abba, hogy Gégény kivétel a rétközi települések között, hiszen a már említett 1847-es nemesi tisztújítás összeírása szerint a nemesség aránya az 1848-as forradalom előtt a Rétközben megközelítette az egyötödöt. Csakhogy a század utolsó harmadában az elégedetleneket magának megnyerő agrárszocialista mozgalom gégényi vezetőjéről, Tétsi Ferencről a megye legidősebb szolgabírája, az egykori 48-as honvéd Krasznay Péter azt írja az alispánnak:15 „...hat évvel korábban jómódú kisbirtokos nemes ember, községi bíró volt, azóta... vagyonát élkorhelyeskedte, dolgozni soha nem szeretett, s most, mint elzüllött állású, de írástudó régi nemes ember minden vakmerőségre kész." Azonnal átértékelődött bennem mindaz, amit már kész voltam elfogadni. A kétely okai a következők voltak. Az, hogy valaki szántóvető, még nem jelenti azt, hogy jobbágy, és az adófizető kategória sem csupán egyetlen rétegre illik, mert akár taxást, akár jobbágyi földön élő nemest is takarhat. Igaz, nem bizonyítható a gégényiek jogállása sem a nemesek, sem az úrbéri kötöttségben élők között. A szomszédos településen (Pátroha) hasonló történelemmel, adottságokkal majd 200 nemest írtak össze 1847-ben. Kétségtelen, hogy a világtól 15 Láczay Magdolna: Az agrárszocialista mozgalom sajátosságai. In: Társadalmi konfliktusok. Rendi Társadalom - Polgári Társadalom, 3. köt. Szerk. Á. Varga László. Salgótarján, 1989.183187.; A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében, 1886-1919. Szerk. Hársfalvi Péter. Nyíregyháza, 1981. 42. 114
