A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Láczay Magdolna: Falusi életminták egy református parókia diáriumában
Falusi életminták egy református parókia diáriumában elzárt rétközieknek sajátos hite alakult ki a saját helyzetükről, és ez nem okozott különösebb gondot 1848 előtt. A jogi kategóriákat úgy értelmezték, ahogy számukra előnyösebb volt. Mivel Gégényben nem élt tehetősebb, nagyobb birtokkal rendelkező nemes, valóban nem lehetett nagy különbség a szabadme- netelű jobbágy vagy a nemesi lét alsó lépcsőin lévők között, sőt a gazdálkodó földműves vonzóbb lehetett mindkét esetben a hivatalos besorolásnál. Nem hittem el viszont azt a vádat, hogy Tétsi esetében egyetlen ember el- zülléséről lenne szó. Az 1895-ben készült nagy mezőgazdasági statisztika a jelentősebb (100 hold feletti) birtokosokat név szerint is megemlíti. Gégényben öt embert ismernek ilyennek az összeírók. Egy név már az 1847-es összeírásból is ismert, a Mezőssyek másutt is birtokos családját a század végén Mezőssy Gusztávné képviselte, a határ nagyobb része ekkor a berkeszi Vay grófoké lett, és új birtokosnak számítottak a Dolinaiak, a Grószman és Majer család, valamint a faluban Nagy Vassoknak emlegetett, de a korábbi presbiterekkel nem rokon család. Közülük csak az utóbbiak maradtak a 20. században is a faluban, mert az első világháború után ismét átrendeződtek a tulajdonviszonyok. Összegzés A változásokat nem a helyi közösség felelőtlen gazdálkodása okozta, hanem a változó gazdaság, a polgárosodni vágyó vagy kényszerülő arisztokrácia, az asszimilálódni kívánó betelepülő kis vagy jelentősebb tőkével rendelkezők, a polgárosodás érdekében hozott törvények. Az emberek ösztönösen tiltakoztak, de bármennyire akartak, próbálkoztak, nem tudtak talpra állni. Nem vették észre azt az óriási váltást, amiről időközben lemaradtak, csak a végeredményét észlelték. Nem lehetett átlagos, akármilyen jogállású földműves is volt, az a Tétsi, aki író-olvasó, törvényt értő, maga is bíróként tevékenykedő volt. Nem érdemes már itt azt kutatni, milyen módon voltak földművesek ősei, de észlelte, hogy nincs tőkéjük, az új növénytermesztési kultúrát nem ismerik, hogy a közmunkák megszűntével nemcsak a víz tűnt el, hanem vele együtt az a természeti kincs is, ami a vagyontalanoknak megélhetést kínált, és tönkrement minden kisbirtokos parasztpolgár, akármi is volt fél évszázaddal korábban. Nagy változásokat éltek át ezek a generációk, nagy megrázkódtatások érték őket. A helyi társadalom legbiztosabbnak látszó oszlopai is meginogtak, amikor rádöbbentek, hogy még az egyház tulajdonát is elvesztették az adósság miatt. A tehetetlenség dühe Horváth István lelkész életét oltotta ki, a Tétsiek és a sorstársaik a vagyonukat veszítették a változások idején. 115
