A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Láczay Magdolna: Falusi életminták egy református parókia diáriumában
Falusi életminták egy református parókia diáriumában A fenti nevek szinte ugyanígy előfordulnak az egyházi elöljáróságban, a presbiterek között. A diáriumban található egy 1818-as névsor, és nagyjából ezt erősítették meg 1829-ben. Az időközben elhaltak neve mellett mindig ott az öreg jelző, mint például Batári János, Kovács János, Pethe András és Vas Mihály esetében. Az említett családoknak azonban vannak az 1829-es listán is képviselői, a Vasok közül a megkülönböztető betűjeleket elhagyva János, két György, Márton és a korábbi listákról is ismert Vas Péter János. Mellettük olvasható újként nemes Horváth István, Ősz Mihály, Batári János és György, Pethe István és Tétsi István neve. A kurátor 1829 előtt Szilágyi István, aztán pedig Batári István lett. Ez a névsor azért is érdekes, mert az egyházi választmányba a legtehetősebb, az egyház ügyeiben eligazodni tudó legalkalmasabb férfiakat választották. A két névsor (a presbiteri és a nemzetőrségi) között húsz év a különbség, ami természetesen magyarázza az eltéréseket, de arra is bizonyság, hogy mely családok jelentették, adták a település vezetőit. A két időpont közötti időről is a diárium ad információt. 1833-ban a tanító fizetésének a megállapítása érdekében kivetik a hívekre a fizetendő, beszolgáltatandó kvótát. Eszerint 34 gazdával és 30 zsellérrel számoltak. Egyik kategóriát sem könnyű értelmeznünk, bár a zsellért vagylagosságában is könnyebb, mert ezt a kategóriát a történetírás már többször próbálta pontosítani. Tudjuk, hogy nemcsak az úrbériségből kimaradót jelentheti, hanem olyanokat is illethet, akik iparral foglalkoznak, kereskednek, taxások vagy egyszerűen más kategóriába nem fémek. A 34 gazda azonban túlságosan nagy szám a későbbi listákhoz képest, pedig a lakosság még kis mértékben növekedett is. Ezt a megállapodást szinte ugyanazok írták alá, akiket már ismerünk, bár 1833-ban meglévő jogállásukat nem tudjuk pontosítani. Lehetnek olyan sajátos helyzetűek, akiket nehéz elhelyezni a társadalmi tagozódásban. Bizonyság erre az alábbi néhány lehetőség, amelyről csak ebben a viszonylag zárt világban tudták, hogy kiket érint: föld nélküli földművesek, kiváltságlevél nélküli kisnemesek, mesterség nélküli iparosok, vagy a közös haszonvételeken a szántóval nem, vagy csak házhellyel rendelkező gazdálkodók, akik mégis eligazodtak a helyi igazgatásban. A nyomozás izgalmával ér fel a házasságkötések vizsgálata is. A bejegyzések szerint a legények a környék nemes leányait, özvegyeit hozták, és hasonló módon a szomszéd településekre mentek férjhez a lányok is. Példaként egyetlen családot kiemelve talán közelebb jutunk a 19. századi viszonyok megértéséhez. Tétsi Ferencet 1800-ban keresztelték. Apja Tétsi István presbiter, anyja Csorna Sára. Keresztapja Vas Márton, keresztanyja a lelkész felesége, Diószegi Borbála. Az asszonyok nevei nem helybeli családokra utalnak. Születtek 113
