A személyes történelem forrásai - A MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára kiadványai I. Évkönyvek 20. (Nyíregyháza, 2014)
NAPLÓK, VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Bene János: Jékey Ferenc I. világháborús naplójáról
Bene János Gyulával, s ott a szerveződő nemzeti hadsereg I. tiszti törzsszázadába osztották be szolgálattételre. 1920-tól ismét a belügyminisztériumban dolgozott, előbb az elnöki osztályon, majd mint a miniszter személyi titkára. Ekkor már szolgálaton kívüli huszárszázados. Világháborús tevékenységének elismerése, hogy az elsők között avatták vitézzé. 1924-ben megnősült. Felesége Isaák Mária, kisdobronyi dr. Isaák Elemér császári és királyi kamarás, földbirtokos és csebi Pogány Mária leánya. Házasságukból két gyermek született, Marianne és Elemér. Jékey Ferenc miniszteri titkárként vonult nyugalomba 1926-ban, majd felesége birtokán gazdálkodott a Szatmár vármegyei Nagyszekeresen. Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején azonban ismét közszolgálatot vállalt, 1935-től Veszprém vármegye főispánja. Tevékenységét a Szuverén Máltai Lovagrend is elismerte, 1937-től tiszteletbeli lovag. 1938. március 18-án Szabolcs vármegye főispánjává nevezték ki, s ezt a tisztséget közmegelégedésre, 1944. március 19-ig viselte. Hazánk német megszállása után állásáról lemondott, családjával a fővárosba költözött. Ott vészelték át az ostromot is. Az 1945-ös földreform során birtokait kisajátították, így Jékey Ferenc üzleti vállalkozásba kezdett, cukorkaüzletet nyitott. A családot 1951-ben a Szolnok megyei Besenyszögre telepítették ki, ahol a rizsföldeken dolgoztak. 1953-ban ezt a kényszerlakhelyet elhagyhatták, de Budapestre még nem költözhettek vissza. így azután Nagykovácsiban béreltek szobát, Jékey Ferenc pedig teherautó-sofőrként kereste kenyerét. Az 1950-es évek végén költözött vissza a család a fővárosba, Jékey Ferenc ekkor már nyugdíjat is kapott. Felesége 1980-ban, ő pedig 1986-ban hunyt el Budapesten. Jékey Ferenc naplóját két 9x14 centiméteres, kockás lapos noteszba írta ceruzával, az egyik barna vászonba, a másik zöld viaszosvászonba volt kötve. Az első kötet 1915. augusztus 8-ától, a frontra indulástól 1916. december 31-éig, a második pedig 1917. január 1-jétől 1918. november 10-éig, vagyis ezrede, a császári és királyi 14. huszárezred békehelyőrségébe, Nyíregyházára való visszaérkezéséig követi végig a regiment és a naplóíró mindennapjait.2 A Monarchia magyar katonái körében - főleg a német vezénylettel bíró császári és királyi közös ezredekben - mindennapos volt a német katonai szakkifejezések használata, amelyeket azonban a magyar nyelvtani szabályok szerint ragoztak. Ez tükröződik a naplóban is. Az élvezetes stílusban megírt, jól olvasható napló nemcsak a hadi helyzet alakulásáról, változásairól tudósít, hanem számos érdekes információt közöl a táj, a harctér jellegzetességeiről, a lakosság szokásairól, a katonák és a civilek viszonyairól is. 2 A naplók lelőhelye: Jósa András Múzeum, Történeti dokumentum gyűjtemény: 93.1.1-2. 100
