Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Néző István: Városias falu vagy falusias város? A városi injrastruktúra kialakulásának kezdetei Kisvárdán a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig
Néző István a Kis utca és a Fűrész utca. Erzsébet utca lett a Grünwald-féle háztól a Rézler házig vezető utcasor, Baross utca, amely az Erzsébet utcából a rétnek vezetett. Bessenyei utcává vált a Vak utca, a Szőllőskert (akkoriban így írták!) utca megmaradt. A Szőllőskert két apróbb utcája a Rét utca és Mező utca nevet kapta. A Reizman ház alatti házsor, amely a Kákás-tó keleti partját képezte, Vízi utcának, a Kákás-tó nyugati oldala Fő utcának kereszteltetett. A gúnyosan Kis Kótajnak nevezett házcsoport Domb utca lett. A Vár utca megmaradt, ennek szomszédságában Zug utca és Pacsirta utca névvel jelölték meg az addig névtelen utcákat. Major utca lett a Vár utcával egy pontból induló és a Kossuth utca végére érő utcasor. Az Arany Szarvas vendéglő és a közbirtokossági iskola között kezdődő, és a Major utca felé vezető utca névadója az említett vendéglő lett, vagyis a Szarvas utca nevet kapta, az ebből balra nyíló utca Csatorna névre kereszteltetett. A Flórián tér és a Kossuth Lajos utca - miként a többi, már említett régi utca - megmaradt a múltból öröklött néven. A fejlődés bizonyos mértékig az utcanevekben is tükröződött, másrészt a község vezetői emléket kívántak állítani azoknak, akik sokat tettek nemzetünk haladásért, ezért 1911. január 11-én döntést hoztak egyes utcák átnevezéséről.45 (Lásd a 2. sz. táblázatot!) 2. sz. táblázat Utcanevek változása Kisvárdán 1911-ben Régi név Új név Régi név Új név Régi név Új név Szőllőskert Árpád Mester Hunyadi Iskola Petőfi Ajaki Attila Csillag Deák Ferenc Dögéi Szabadság Temető Zrínyi Hajnal Mátyás király Szarvas Arany János Fűrész Szabolcs Malom Vörösmarty Pacsirta Sántha István A fejlődés ellenére Kisvárda kétarcú maradt, nem lehetett egyik pillanatról a másikra egy teljesen más várost, környezetet teremteni, s nem is volt erre minden vonatkozásban szükség. A múlt, a jelen és bizonyos tekintetben a jövő egymásra torlódott, ám a huszadik század első évtizedének a végére a településről alkotott összkép alig változott valamit. A közlekedési lehetőségek, az utcák és a járdák is állandó témát adtak a közbeszédnek és a helyi sajtónak. E tárgyban leginkább elmarasztaló, negatív álláspontot fogalmaztak meg a kortársak. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése azonban nem szándék kérdése volt, hanem a pénzügyi lehetőségektől függött. 45 Új utca nevek. KL, 1911.3. sz. 2. 338
