Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Galambos Sándor: „Csak az önállóság, a szabadság hiányzik…" Nyíregyháza küzdelme a törvényhatósági jogért

„Mert csak az önállóság, a szabadság hiányzik...” Szabadka és Szeged határán kívül csak Zombor határa múlja felül. Ellenben a többi tizennyolc törvényhatósági joggal bíró város határa jelentékenyen kisebb, sőt közü­lük csak kettőnek a határa van 30-40 000 hold közt, négyé 20-30 000 hold közt, hété 10-20 000 hold közt, öté pedig a 10 000 holdon is jóval alul marad. Kitűnik továbbá ezen adatokból, hogy az 1900-iki népszámláláskor Nyíregyházá­nak a polgári népessége 31875 volt; a katonai népességgel együtt 33 088. Ezzel szemben a huszonnégy törvényhatósági város közül tizenkettőnek volt kevesebb lakossága, mint Nyíregyházának. Ezek név szerint: Baja, Győr, Komárom, Marosvásárhely, Pancsova, Selmec- és Bélabánya, Sopron, Szatmárnémeti, Székesfehérvár, Újvidék, Versec és Zom­bor. Ezek közül Sopron, mint nagyobb katonai helyőrség haladja túl Nyíregyházát a né­pesség tekintetében, a polgári és katonai népesség összesítése mellett. Igazolják ezek az adatok azt is, hogy Nyíregyháza a népesedés tekintetében roha­mosan halad előre. Az 1869-iki népszámláláskor talált 21896 polgári népesség lélekszá- ma 1880-ban 24 102-re, 1890-ben 27 014-re, 1900-ban 31 875-re emelkedett, megelőzve előbb Zombort már 1890-ben, később Székesfehérvárt 1900-ban, amelyeknek polgári népessége azelőtt nagyobb volt, mint Nyíregyházának. Ami a népességnek az anyanyelvre és a magyarul tudásra vonatkozó adatait illeti, ezekből viszont az tűnik ki, hogy mennyire alaptalan Szabolcs vármegye törvényható­ságának Nyíregyháza város törvényhatósági joggal felruházása ellen emelt és legjob­ban kiemelt azon kifogása, hogy az idegen ajkú lakosságra való tekintettel van főként szükség arra, hogy a város továbbra is a vármegye közvetlen felügyeleti hatósága alatt maradjon. Ugyanis el is tekintve attól, hogy az 1868. évi XLIV. te.26 2. §-a szerint a törvényhatósá­gok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén, tehát magyarul vezetendők, ellenben a 20. § szerint a községi gyűlések maguk választják jegyzőkönyvük és ügyvitelük nyel­vét: a népszámlálás adatai szerint a 33 088 főnyi összlakosságból 31 759 volt magyar anyanyelvű és 32 434 beszélt magyarul az 1900-iki népszámlálás idején. Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a törvényhatósági joggal bíró városok adataival, azt találjuk, hogy csak Debrecenben, Győrött, Hódmezővásárhelyen, Kecskeméten, Szatmárnéme­tiben, Szegeden és Székesfehérvárott voltak kedvezőbbek vagy egyenlők a viszonyok az 1900-iki népszámláláskor. A többiekben kedvezőtlenebb, sőt a legtöbb helyen sokkal kedvezőtlenebb állapotokat talált és tüntet fel a népszámlálás eredménye. Mellesleg megemlítjük és hangsúlyozni kívánjuk, hogy a XVIII. század második fe­lében Nyíregyházára telepített tót ajkú lakosság magyarosítása kizárólag a város és a városban levő felekezetek érdeme. E tekintetben a vármegye, sem a hivatalos, sem a köznapi értelemben vett vármegye, mit sem tett soha. Egyébiránt a vármegyének a lakosság idegen ajkú részére vonatkozó aggálya a múlt időkre sem bír semmi alappal. Soha sem jutott eszébe Nyíregyházán senkinek, hogy a községi ügyvitel és jegyzőkönyv nyelve más legyen, mint magyar. Ilyen irányban nemcsak indítvány, de eszme sem merült fel soha. törvény a nemzetiségi egyenjogúságról 277

Next

/
Thumbnails
Contents