Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Novák Veronika: Vágsellye a 16–17. században
Vágsellye a 16-17. században jogaik megtartásáért. A fennmaradt iratok azt bizonyítják, hogy végül az erős földesúr akarata győzött, ők pedig elhagyták a várost. A mezőváros gazdasági jelentőségét a céhekről szóló adatok sejtetik. A 16. század végén, a 17. század első éveiben egy időben 50 - más források szerint 70 - szabó tevékenykedett itt, ami megfelel az akkori szabad királyi városokban dolgozó szabók számának. Igaz, a török támadások meg-megzavarták a mezőváros életét. Az első komoly törés a város ígéretes fejlődésében Bocskai csapatainak betörésével kezdődött. Illésházi István, Bocskai kapitánya ugyanis 1605 áprilisában elfoglalta a várost, és komoly károkat okozott, amelyről egy 1610-es tanúvallomásból szerzünk tudomást. A mezővárost a nagyszombatiaknak zálogosította el, minden bizonnyal büntetésből, hogy a jezsuitáknak megmutathassa hatalmát. Annak ellenére, hogy a pápa, V. Pál személyesen intézett levelet II. Mátyáshoz, hogy újítsa meg a kollégiumot Vágsellyén, az újraindítás igazán nem sikerült, és ezért Nagyszombatban kezdte meg az iskola a munkáját. Vágsellyét 1610-ben kiváltotta az uralkodó, ismételten megerősítette egykori jogait, s így egy új korszak nyílt meg a város életében. Rövidesen Pázmány Péter esztergomi érsek kedvelt pihenőhelye lett, aki a nagyszombati nyüzsgő életet nyaranta a vágsellyei pihenéssel cserélte fel. A Pázmány-kastély akkor már négyszárnyú épület volt. 1637-től Vágsellye az esztergomi érsek birtokaként a nagyszombati kollégium és egyetem rektorának fennhatósága alá került, aki a túróci prépost címet is viselte. A 17. század első felében újra fellendült a gazdaság, de ezúttal is állandó veszélyt jelentettek a portyázó törökök, akik 1663-ban elfoglalták Érsekújvárt, és hatalmuk alá vonták rövidebb-hosszabb időre annak környékét, így alkalmanként Vágsellyét is. Lipót császár elrendelte a Vág menti erődök kiépítését, amelyeknek a legjelentősebb pontja Lipótvár mellett Vágsellye lett. A Vág mellett a mezővárostól egy íjlövésnyire - mint azt a források bizonyítják - katonai erőd épült, ahol német és magyar katonaság kapott helyet, mivel az erőd két részre volt osztva. Rövidesen problémát jelentett az, hogy az erődben élők megsértették a város és a földesúr közti állandósult viszonyt. Még komolyabb ellentétek alakultak ki azután, hogy az erődre megsemmisítő csapást nem a törökök, hanem a Vág áradása mért az 1673-1675 közötti években. A palánképítményt oly mértékben elmosta a víz, hogy katonai célokra az egykori Pázmány-kastélyt erősítették meg, és ekkor a mezőváros egy részét is bekerítették. Az erődben élőknek külön kiváltságokat adott Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök, a magyar udvari kamara elnöke. A nagyszombati rektor mint földesúr kérte a helyzet orvoslását, mivel az erődben élők önkényes bormérése elvonta a földesúr bevételét. Ráadásul megszaporodtak a zsold nélkül maradt 231
