Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Novák Veronika: Vágsellye a 16–17. században

Novak Veronika

végváriak kicsapongásai is. A törököket nem rettentette el az itteni katonai erő, továbbra is fenyegették a várost, adót követeltek a lakosoktól és az uradalom településeitől. Vágsellye ebben az időben komoly károkat szenvedett.

A török támadások előtt 300 ház állt a mezővárosban, a támadások után, amikor Érsekújvár visszakerült a császár kezére,2 3 már csak 30 házról tudósítanak a források. A gazdasági fellendülés nehezen indult meg. Ekkor a földesúr más birtokairól telepeseket hozott, így megváltozott Vágsellye lakosságának összetétele. Igaz, ismét vásártartási jogra tett szert 1692-ben Lipót császár jóvoltából a nagyszombati rektor közbejárására, de a régi, széles körű önrendelkezési jogáról már nem szóltak a kiváltságlevelek.

1695-ben a városnak mintegy 700 lakosa volt, ami kb. fele a száz évvel korábbi számnak. A gazdasági fellendülést segítette az új telepesek érkezése mellett az, hogy 1725-ben III. Károly az eddigi négy vásár helyett ötöt engedélyezett a városnak. Ebben az időben azonban már a környező mezővárosokban is népes sokadalmak voltak - főleg Szered tűnt ki e téren. Vágsellyének így nem sikerült egykori kiváltságos helyzetét elérnie. Továbbra is uradalmi központ maradt, de az elkövetkező kétszáz évben kevesebb lakója volt, mint a régió néhány népes falujának.

A Pázmány-kastély (jelenleg a levéltár épülete)2 3

2 1685-ben

3 http://osszefogas.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=l 160858 2011. aug. 8.

232