Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Novák Veronika: Vágsellye a 16–17. században
Novak Veronika voltak vásárok, vagyis a mezővárosi vásártartási jog korábbi elnyerésének pontos ideje egyelőre ismeretlen. A Majtényi Uriel által kiadott kiváltságlevél sem került elő ez idáig eredetiben, csak átiratából ismerjük. I. Ferdinánd király a Majtényi Uriel által adományozott kiváltságokat 1536-ban megerősítette. 1544-ben I. Ferdinánd a mezővárost és a hozzá tartozó uradalmat az esztergomi érseknek adta. Rövidesen, 1548-ban Vágsellyén adott birtokot I. Ferdinánd király 14 naszádosának, akiket évi járadékkal is ellátott. A naszádosok a délibb megyékből érkeztek, egyikük Bácsból. 1551-ben a király megparancsolta a városnak, hogy ne merészeljék a naszádosokat adóval terhelni, ami bizonysága annak, hogy a város ilyen jogokkal rendelkezett, vagyis független volt földesurától, hiszen maga szedte be az adókat. Vágsellye és környéke a gyakori török támadások miatt meglehetősen szétzilált birtokjogi viszonyok után 1586. június 24-én került a jezsuiták fennhatósága alá, akik megkapták az egykori túróci prépostság birtokait. Az ünnepélyes birtokátvétel a szokásos pompával a vágsellyei templomban zajlott le, s mint azt a források megjegyzik, az új földesúr képviselői ígéretet tettek a vágsellye- ieknek és a hozzá tartozó uradalom bíróinak, hogy régi jogaikat tiszteletben fogják tartani. Ezen az ünnepélyen megjelent a bécsi jezsuita kollégium rektora, Joannes Nicolaus Donius, aki Sellyéről feljegyezte, hogy nincsenek városfalai, házai egyszerűek, de a város közössége széles körű bírói joggal rendelkezik, amit választottak útján gyakorol. Megjegyzése, hogy nincsenek kőházai a városnak, részben igaz is volt, hiszen Vágsellyét, de más mezővárost sem lehetett a nyugat-európai városokkal egy szintre helyezni. Vágsellye rövidesen a jezsuiták magyarországi fellegvára lett. A mezővárosban az összeírások szerint 1591-ben 77 telket tartottak nyilván, a településen élők száma fokozatosan emelkedett. A jezsuiták igyekezete ekkortájt főleg a katolikus papság megújhodására irányult, kollégiumokat tartottak fenn, hogy új hittérítőket neveljenek. Felső-Magyarországon a túróci Váralján nyitották meg kollégiumukat, de mivel Túróc meglehetősen távol esett a főbb központoktól, 1598-ban Vágsellyére tették át a kollégium székhelyét. Az első évben két osztályt indítottak, majd a következő évben az egész tanítás itt folytatódott. Érdekes adatokat árul el a jezsuiták levelezése. Megtudjuk, hogy az áthelyezés egyik oka az volt, hogy Vágsellye közel feküdt Bécshez, a másik, hogy a város és környéke magyar volt, és azt remélték, hogy a magyar nemesek így könnyebben adják majd gyermekeiket a kollégiumba. Hogy nem tévedtek, azt a számok bizonyítják: 1600-ban már 400 tanuló volt a vágsellyei kollégiumban. A jezsiták befolyásának erősödése ugyan gazdasági fellendülést hozott a mezővárosba és környékére, de számos perirat bizonyítja azt is, hogy a városban lakó nemesek, főleg a naszádosok utódai komoly harcot vívtak 230
