Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Novák Veronika: Vágsellye a 16–17. században
NOVÁK VERONIKA Vágsellye a 16-17. században1 Vágsellye történelme a 20. század első feléig nem sok érdeklődő figyelmét keltette fel. A Vág menti település falusi jellege, s nem utolsósorban saját történelmi levéltárának hiánya, nem vonzotta a történetírókat. Az első világháború után a csehszlovák állam részeként magyar településnek tartották, s a csehszlovák történetírás nem nagy érdeklődést mutatott iránta. A településre nem véletlenül került a katolikus egyház egyik ismert nemzeti öntudatú tagja, Pavol Machácsek, aki - mivel a közalapítvány levéltára még akkor Vágsellyén volt - megkezdte a település történelmének feldolgozását, előtérbe helyezve minden szláv vonatkozást. Annak ellenére, hogy nem tekinthető műve teljesen részrehajlás nélkülinek, meg lehet jegyezni róla, hogy korának jobb színvonalú munkái közé tartozott, de mivel nem jelent meg nagyobb példányszámban, nem sokan ismerték. Sajnos, a második világháború után sem sokat javult a helyzet. A fiatal szlovák történészek a teljesen falusi jellegű település múlt évszázadai iránt nem érdeklődtek. Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy csak a járási levéltár megalakulása után kezdődött meg Vágsellye múltjának kutatása, és első ízben 1982- ben látott egy kisebb feldolgozás napvilágot. Újabb kiadványok magyar és szlovák nyelven 2002 után jelentek meg. Ezek a munkák már levéltári anyagra épültek. Csak a meglehetősen szétszórt levéltári anyag kutatása hozta felszínre azt, amit kevesen sejtettek, hogy Vágsellye igazi fénykorát a 16., illetve a 17. század egy szakasza jelentette. Sellye a szomszédságában elterülő Királyfa, Hosszúfalu és - az ugyan nem szomszédos, de közeli - Pered településekkel 1251-ben IV. Béla király ajándéka révén került a túróci prémonteri rend birtokába, amely a mohácsi csatavesztésig maradt az uradalom földesura. A rend egyik kiemelkedő egyénisége, Maj- tényi Uriel széleskörű kiváltságokat ajándékozott Vágsellyének, ami nem véletlen, hiszen minden igyekezete a prémonteri rend munkájának megújulására irányult. Majtényi Uriel, aki a krakkói és bécsi egyetemen tanult és 1504-ben nyerte el a préposti tisztséget, 1522-ben Vágsellyének szabad bíráskodási jogot adott, lakóit felmentette a jobbágyi kötelességek alól, és megengedte, hogy minden kötelességüket 200 aranyért megválthassák. A településen ekkor már 1 Elhangzott a 17. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napokon Nyíregyházán, 2010. szeptember 23-án. 229
