Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Rákócziak kora - Sípos Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból
SÍPOS FERENC Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején Források a Rákóczi-szabadságharc első hónapjaiból Összeállításunk első részében, az 1-41. számú forrást magába foglaló közlésben, amely 2006-ban jelent meg,1 az 1701. április 26 - 1703. május 31. közötti időszak Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyékre vonatkozó forrásanyagából válogattunk. 1703 tavaszán még kevesen tudták, hogy egy szervezett mozgalom kezd kibontakozni. A tiszaháti felkelők május 21-én bontották ki Tarpán és Váriban a II. Rákóczi Ferenctől és Bercsényi Miklóstól Lengyelországban kapott négy zászlót, s olvasták fel a brezáni kiáltványt,2 másnap pedig már Beregszászon toboroztak. Az események súlypontja tehát Szatmár és Bereg vármegyére összpontosult. Ettől kezdve a források e vidék rebelliseiről, felkelőiről, lázadóiról szólnak. A kuruc kifejezés3 pedig már arra utal, hogy egy országos méretű, korábbi hagyományokkal rendelkező mozgalom van kibontakozóban! Forrásösszeállításunk első része a tiszaháti felkelőkre vonatkozó hírekkel ért véget. Ebben, a második részben az 1703. június 2 - július 4. közötti időszakot mutatjuk be. Az események színtere Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye. Amíg Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja Kassán, a felső-magyarországi főkapitánynál igyekezett tisztázni magát a szatmári várparancsnok vádjai alól, Tiszabecsnél vármegyéjéből hét-nyolcszáz nemesi felkelő és helyőrségből kivont katona gyűlt már össze parancsára várva, hogy megkezdhessék az átkelést a Tiszán. Biztosra vették, hogy a túlsó parton gyülekező „tolvajok" - számukat hat-nyolcszázra becsülték, de „rossz és fegyvertelen nép" - el fognak menekülni előlük. (42. sz. forrás) A tiszabecsi táborból indult útnak június elsején a csengeri birtokos, báró Melith Pál egy kisebb csapat élén, hogy Beregszászon egyesüljön a Bereg vármegyei nemesi felkelőkkel. A lebecsült kurucok azonban nem menekültek el a közeledő nemesek elől, meghiúsították előre megbeszélt találkozójukat: megfutamították őket. Melith Pál úgy vonult ki előlük Beregszászról, hogy még csak nem is értesítette a veszélyről Orosz Györgyöt, 1 SÍPOS Ferenc: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegye a 18. század elején. Forrásközlés. In: Szabolcs-szatmár- beregi Levéltári Évkönyv, 17. Szerk. Galambos Sándor - Kujbusné Mécséi Éva. Nyíregyháza, 2006. 49-88. 2 1703. május 6-án és 12-én kiadott nyílt levelükkel hívták hadba az ország „nemes és nemtelen” lakosait. 3 Károlyi Sándor, Szatmár vármegye főispánja használja először május 27-én a kuruc szót. Lásd a 32. sz. forrást! 21
