Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)

Várostörténet - Kiss András–Kovács Kiss Gyöngy: A virágzó Kolozsvár és egy jómódú polgára a 16–17. század fordulóján

Kiss András - Kovács Kiss Gyöngy

A16. század második felében az unitárius egyházalapítással új, a városi társadalom életére meghatározó időszak köszöntött be. Dávid Ferenc, Kolozsvár plébánosa megalapítja az unitárius egyistenhívő vallást, és szinte az egész polgárság áttér az új hitre. Ettől kezdve nagyjából Bethlen Gábor uralkodásának végéig, de még inkább a Rákócziakig, a várost az unitáriusok vezetik, többek között bírónak vagy királybírónak kizárólag unitárius személyt választanak, ám ezzel egyidejűleg egy igen sajátos folyamat is beindul. A szász Dávid Ferenc azzal, hogy új egyházat alapított, leszakadt a lutheránus szász univerzitás szellemi kisugárzásaitól, kikerült a német kultúra gyümölcsöző vérkeringéséből. Egyházi és kulturális téren megszűnt a hagyományos utánpótlási áramlat, következésképpen rövidesen a szász papok helyét udvarhelyszéki és aranyosszéki magyar unitárius lelkészek veszik át, és kezdetét veszi az a folyamat, amelynek során a szász náció tagjai, jóllehet öntudatosan vallják szász- ságukat és ragaszkodnak ahhoz, hogy fele-fele arányban igazgassák a várost a magyarokkal, gyakorlatilag magyarul beszélnek és írnak. Kolozsvár város jegyzőkönyvei már a 16. század hatvanas éveitől kezdve - bár nem ennek a folyamatnak következményeként - magyar szövegűek, ez a gyakorlat azonban következetessé válik, és egyformán igényes, szép magyarsággal írja a jegyzőkönyveket mind a szász, mind a magyar jegyző. Sőt a szász rendi nációhoz tartozó kolozsvári emlékírók is magyarul vetik papírra munkáikat,12 mindez egy senki által nem erőszakolt, természetes asszimilációs folyamat eredményeként. Következményeiben meghatározó aztán a vallásszabadság biztosítása. Ez azért hangsúlyozottan említésre méltó, mert Erdély rendelkezett ugyan ebben az ügyben több, hol korlátozó, hol támogató országgyűlési határozattal, végül- is 1571-ben Marosvásárhelyen kimondták a négy egyház egyenlőségét, bevett vallásnak tekintve az unitárius hitet is, ezáltal biztosítva a teljes vallásszabadságot. Figyelemre méltó tény ez abban a korban, amelyben Nyugaton egymást ölték az emberek a vallás miatt - Erdélyben azonban a fejedelemség garantálta a szabad vallásgyakorlatot. (Szomorú interregnum a 17. század eleje, amikor a „jó császár" gyakorolta Erdélyben a főhatalmat, generálisa pedig halállal büntette azt az unitáriust, aki nem akart áttérni a császár hitére.)13

Egyébként a nemzeti fejedelmek a Szapolyaiaktól kezdődően hathatósan elősegítették a város felemelkedését. Szapolyai János már uralkodása kezdetén, 1527-ben áthelyezi Kolozsvárra a pénzváltó hivatalt és a pénzverdét. Ez

12 Vö. Kolozsvári emlékírók (1603-1720). Abevezető tanulmányt írta és az időrendi áttekintést összeállította Bálint József. A forrásokat válogatta és jegyzetekkel ellátta PATAKI József Bukarest, 1990.

13 Vö. KISS András: Az erdélyi vallásszabadság Aranyosszék mindennapjaiban a 17. század második felében. In: Emlékkönyv Benkö Samu születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Sipos Gábor. Kolozsvár, 2008. 123-131.

216