Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Bácskai Vera: A magyar várostörténet-írás a 21. század elejé
A magyar várostörténet-írás a 21. század elején a megőrzés és újítás a városlakók kezdeményezésének is egyik fontos területe, hiszen a várostervezést erőteljesen befolyásolja a civil akarat, részben a privát építkezések révén, részben azáltal, ahogy a különböző társadalmi csoportok érvényesíteni törekednek saját elvárásaikat és elképzeléseiket. A kettő közötti konfliktusok feloldása is a városvezetés autonóm ügye, és a megoldások is különbözők. E megfontolások vezettek a városi tér újszerű megközelítésének térhódításához, amelyet magam is a városi specificikumok egyik legjobb megközelítésének tekintek. Az épített környezet, az utcahálózat alakulása korábban sem kerülte el a történészek figyelmét, ezek a topográfiai jellegű tanulmányok azonban többnyire megrekedtek a leírás (és térképen való ábrázolás) szintjén. Az utóbbi években egyre nagyobb teret kaptak a korábban inkább az építészet- és művészettörténészek terrénumának számító városépítészeti munkák, és a várostörténet-írás kezdett kiemelt figyelmet szentelni a városrendezés, várostervezés, a környezetvédelem kérdésének, amely korábban az urbanizációs szakemberek főleg jelenkorra és a közelmúltra vonatkozó vizsgálatainak tárgya volt. A vizsgálati szempont azonban más volt, mint az említett tudósok esetében: a történészeket elsősorban társadalmi és privát tér kérdései, a városi térszerkezet és épített környezet identitásformáló hatása, a városlakók és ide látogatók percepciójának, a városok önreprezentációjának kérdései foglalkoztatják. Érdekes tanulmányok jelenítik meg a különböző társadalmi csoportok és más-más korosztályok „mentális térképét", amely szorosan kapcsolódik az épített környezet különböző pontjaihoz. Más dimenzióba került a városigazgatás kutatása is: a hagyományos, intézménycentrikus szempontot ugyan már korábban felváltotta a városvezetés társadalmi összetételének, társadalmi hátterének vizsgálata, ma már elsősorban a várospolitika mechanizmusa került a vizsgálódások homlokterébe. Mindebben nem kis szerepet játszott az a tény, hogy a korábbiakkal szemben mind a honi, mind az európai történetírásban egyre inkább előtérbe került a modern város problematikája mind a várostörténeti folyóiratok hasábjain, mind az Európai Várostörténészek Szövetségének konferenciáin. Míg a kezdetekben, az 1990-as évek elején a konferenciák szekcióinak kevesebb, mint 10%-a foglalkozott a modern, 19-20. századi városok problémáival, a 90-es évek közepétől már a szekcióüléseknek mintegy fele e kérdéskörről szól. A modern város problémái nemcsak a történeti városok hasonló szempontú vizsgálatára ösztönöztek, de szemléletváltozást is eredményeztek, amennyiben áttörték a kora újkori és modern város közötti egykor éles, de már évtizedek óta megkérdőjelezett cezúrát. Ma már tarthatatlanná vált az a felfogás, amely a kora újkori várost a középkori hanyatló folytatásának, a modern várostól élesen 207
