Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 19. (Nyíregyháza, 2011)
Várostörténet - Bácskai Vera: A magyar várostörténet-írás a 21. század elejé
Bácskai Vera különböző entitásnak tekintette. Ezt tanúsítja többek között az is, hogy a város- történeti konferenciákon egyre gyakoribb a kora újkori és modern város problémáinak együttes vizsgálata, és itthon is gyarapodnak a modern városról szóló munkák. A modern város vizsgálatának növekvő súlya a várostörténetben persze nemcsak a kultúrtörténeti szemlélet térhódításának eredménye: szerepe volt az urbanizáció következményeivel, a városi élet új jelenségeivel kapcsolatos aktuális problémáknak is, hiszen a helytörténet kereteit meghaladó várostör- ténet-írás mindig is gyorsan reagált az urbanizációs jelenségekből fakadó kihívásokra. Jellemző, hogy éppen a globalizációnak a metropolisokra gyakorolt hatásáról egy 2002-ben, szűkebb műhelybeszélgetés keretében folytatott eszmecsere6 vetett fel fontos elméleti és módszertani kérdéseket, sokkal élesebben exponálva ezeket, mint a nagy konferenciák előadásai. Nem véletlen, hogy a környezet, a környezetvédelem kérdései is újabban kaptak nagyobb hangsúlyt, és nemcsak a modern, hanem a történeti városok vizsgálatában is. És talán nem megalapozatlan az a feltevés, hogy a modern turizmus is ösztönözhette az olyan vizsgálatokat, mint például Peter Borsay kitűnő, újszerű monográfiáját Bathról,7 melynek történetét azon keresztül mutatja be, hogyan reprezentálta magát a város, és hogyan jelent meg a különböző korszakok városleírásaiban, turisztikai kalauzaiban, hogy érzékelte városát a helyi lakos, hogy az ide látogató, különböző társadalmi csoportokhoz tartozó vendég, mi volt virágzásának, majd háttérbe szorulásának titka. A város önreprezentációjának kérdése nálunk még kevéssé keltette fel a történészek figyelmét. Pedig a szaporodó fesztiválok, városi kulturális napok, valamint a múltban gyökerező, de évtizedeken át szüneteltetett vallási, néprajzi jellegű ünnepségek (pl. a mohácsi busójárás) újraélesztése, vagy új, lassan hagyományossá váló újabbak feltalálása (pl. a szombathelyi történelmi karnevál) kiváló terepül szolgálhatnának az ilyen vizsgálatoknak. Vajon ezek csupán turisztikai, turistacsalogató látványosságnak tekinthetők-e, vagy hozzájá- rulnak-e és milyen mértékben a városi identitás megerősítéséhez? Mit jelent a látogatónak, és mit a város lakosságának? A hagyományos forma vajon a régi hagyományt eleveníti-e fel, vagy ezek ma új, más érzelmi töltetet kapnak? A kultúrtörténeti megközelítés tehát kétségtelenül új szemléletet, új dimenziót hozott a várostörténet-írásba, de - legalábbis Magyarországon - véleményem szerint még nem tudta pótolni azt a hiányt, amelyet a strukturalista várostörténettől számon kért, nevezetesen: az egyes városok specifikumának, 6 Lásd BÁCSKAI, 2003. 7 Peter BORSAY: The Image of Georgian Bath, 1700-2000. Towns, Heritage and History. Oxford University Press, 2000. 208
